Márki-Zay sorsközösséget érez Botka Lászlóval

A vásárhelyi polgármester folytatja a kettős beszédet. Állítása szerint nem ér rá az ellenzék országos szervezésére és vezetésére, de azt azért ő döntené el, ki kapjon szerepet az építkezésben, és kinek kellene lelépnie.

Furcsa fordulatokon megy keresztül Márki-Zay Péter. A vásárhelyi polgármester az április 14-i kormányellenes demonstráción nem mondott beszédet, mert az szerette volna üzenni a helyi közösségnek, hogy

„első a város”.

Április 21-ére ez megváltozott, a város vezetését már nemcsak tettekben, de szavakban is háttérbe szorította az országos politikai karrierépítés.

Márki-Zay Péternek a városa az első! Ja, nem…

A polgármester azt üzente. Mit is üzent? Ha így folytatja, fénysebességgel fogy el a regimentje. A materialista keresztény bukott választási szakértő felköpött, majd aláállt. Egy hét alatt meghazudtolta önmagát, átlépett városán és közösségén, hogy a sírból próbálja visszakapargatni már összeomlott országos politikai karrierjét. Miről is van szó?

A második tüntin már Márki-Zay volt az úgynevezett „sztárszónok” (e ponton minden olvasó eldöntheti, hogy akkor a város-e az első!), és miután arról adott elő, hogy a választáson a nép leváltotta az ellenzéket, bizonyos balliberális médiumok – így a 24.hu és a HVG.hu – arról cikkeztek, hogy

kinevezte magát az új ellenzék első számú vezetőjének.

A polgármester vasárnap esti szúnyogtámadásos és gyerekcsöngetéses Facebook-élőjében e tekintetben is folytatta a már védjegyévé vált hiperőszinte kettős beszédet.

Egyrészről (ál)szerényen kijelentette, hogy

„nem ér rá az ellenzék vezére lenni”, mert az „teljes munkaidőt igénylő feladat lenne”, neki pedig mint egy megyei jogú város polgármestere „limitáltak a lehetőségei esténként egy-egy óra vagy hétvégén”, azonban támogatja a munkát „saját eszközeivel”, pontosabban „odateszi a maga erőforrásait is”.

Hogy mennyire hiteles ez a hátrálásnak tűnő hárítás, azt jól mutatja, hogy bár állítása szerint „nem ér rá az ellenzék vezére lenni”, határozottan leszögezte, hogy „ideológiamentesen egyesíteni kell” valamennyi létező ellenzéki erőt (mégpedig budapesti irányítással). A politikai útmutatást úgy folytatta, ő – mint elvileg limitált és korlátozott kapacitásokkal rendelkező polgármester –

„teljesen nem maradhat” ki az ellenzéki egységes kovácsoló szervezkedésből, mert „kevés olyan ember van, akit nem lehet megvenni és megzsarolni” – kvázi ő érzi magát felkentnek arra, hogy távol tartsa „a hatalom ügynökeit”.

Azaz annyira, de annyira nem ő akar lenni az ellenzék Messiása, hogy nemcsak a teljes szivárványos összeolvadást hirdette meg, hanem azt is kijelölte (kijelölné), ki kaphat ebben a masszában szerepet, és ki húzzon el balra vagy éppen jobbra (mert mondjuk Márki-Zay szerint közvetetten vagy közvetlenül a „hatalom ügynöke”, a „Fidesz embere”). Gyurcsány Ferencet például kapásból felszólította, hogy lépjen vissza a politizálástól (mert bár „tehetséges, sok igazságot mond ki, de…, csak…”), és ne akadályozza az ellenzéki együttműködést. Szeged szocialista polgármesterével, Botka Lászlóval, az MSZP bukott miniszterelnök-jelöltjével viszont sorsközösséget érez Márki-Zay, amennyiben „más háttérrel”, más politikai indíttatással „ugyanoda kerültek”, azaz „bal és a jobb békében küzd” közösen az „antidemokratikus, nem jogállam ellen”. A nemvezér vezér persze nem állt meg itt, hiszen kinyilatkoztatta,

ahogy a DK-nak Gyurcsány a gátja és a kerékkötője, „minden pártban vannak olyan politikusok, akik akadályai” az általa vizionált összefogásnak.

Ő már csak tudja, hiszen attól tartja magát függetlennek, hogy a – Fideszen és a KDNP-n kívül – minden (ellenzéki) pártot egyformán szeret…

Úgy tűnik, ahogy

Márki-Zay Péter azt érzi, Vásárhelyen fogy körülette a levegő, szűkülnek a körei, fogyóban a tábora, úgy rúgná be egyre nagyobb lendülettel az országos politizálás színpadára nyíló ajtót.

Ha úgy tetszik, leradírozna mindenkit a palettáról, hogy ő legyen a soros.

Ehhez a totális összeolvasztáshoz és politikai listázáshoz persze nyilván a parlamenti vagy azon kívüli pártoknak is lesz egy-két szavuk a Jobbiktól kezdve az LMP-n át a DK-ig és az MSZP-ig. Tehát ha a forró ősz el is maradt, fülledt tavasz és nyár elé nézünk!

Fotó: Márki-Zay Péter Facebook-oldala, MTI