Tüntetéssel nem lehet kormányt buktatni

Százezres tömeg tüntetett szombaton a kormány ellen Budapesten. A felszólalók új választást, teljes ellenzéki összefogást és együttműködést kezdeményeztek és követeltek, s jövő szombatra újra tüntetést hirdettek. Mindez belefér a demokráciába, de gyakorlatilag semmit sem jelent és hatástalannak is tűnik. Csak a dühöt vezeti le.

Kormányt buktatni idehaza csak választásokon lehet, mégpedig úgy, hogy a szavazók többsége az ellenzéki jelöltekre adja le a voksát. Múlt vasárnap azonban – bár az egyes részeredmények és a szavazatok elvesztése miatt sokan csalást kiáltottak – nem az ellenzék, hanem a kormánypárt nyert. Fölényesen, még olyan körzetekben is, ahol – mint például Veszprémben – legutóbb lemosták a Fidesz jelöltjét, s akkor így vetett véget a kormánypárt 2/3-ának Kész Zoltán.

Azaz most az ellenzék vesztett, mely a választókerületek többségében vagy nem tudta megszólítani a szavazókat, vagy inkompetens, vagy ismeretlen jelölteket állított csatasorba. Vagy egyszerűen csak nem tudott az embereket megszólító programot kínálni, azon kívül, hogy „buktassuk meg a kormányt”.

Az ellenzék ráadásul össze sem tudott fogni, csak elvétve léptek vissza egymás javára a jelöltek, vagy biztatták híveiket az úgynevezett “esélyes ellenzéki” támogatására, ahogy tette ezt a vásárhelyi-makói választókerületben az LMP-s Pongrácz Gergely a jobbikos Kiss Attila javára. Kiderült, hogy nem sok vizet zavarva ezzel.

Az alapvető hiba az ellenzék szétforgácsolódása, a kamupártok jelöltjei indulása és a programnélküliség mellett azonban egészen más. Mégpedig az, hogy a legismertebb ellenzéki pártok frontemberei nem szimpatikusok, ellenkezőleg az emberek többsége számára antipatikus, ha éppen nem egyenesen gyűlölt személyek.

A megszorítások miatt közutálatnak örvendő Bokros Lajossal nem lehet szavazókat gyűjteni, ahogy az őszödi beszédéről elhíresült Gyurcsány Ferenccel sem. Aki miniszterelnöksége idején ráadásul a tévészékházat ostromló, valakik által felheccelt tömegbe gumilövedékkel is lőtt az egyébként tömegmegmozdulást meglehetősen bénán kezelő rendőrség. Jó, mondjuk utoljára ’56 novemberében kellett hasonló nagyságrendű tüntetés ellen fellépniük. A ’60-as, ’80-as évek rockkoncerttereinek néhány száz fős közönségét is csak önfeledten gumibotozták vagy éppen farkaskutyákkal próbálták megfékezni. De a futballmérkőzések szurkolói is mesélhetnének hasonló tömeges élményekről. Ezekhez képest a Batthyány-örökmécsesnél október 6-a vagy március 15-e körül történt gumibotozások, az 1986. március 15-i lánchídi csata, vagy az 1988. november 7-i Vörösmarty téri söprögetés csak kutyafüle volt. Már legalábbis az érintettek száma miatt.

“Ez egy kelepce volt” – 30 éve zajlott le a lánchídi csata

A hivatalos, a KISZ és az MSZMP által szervezett szocialista ünneplés 1986-ban még nem ismert alternatívát. Amikor abban az évben néhány ezer fiatal mégis az utcára vonult ünnepelni, a rendőrség brutálisan beavatkozott. Tüntetőket tartóztattak le, kutyás rendőrök oszlatták fel a tömeget, fújtak gázsprayt, gumibottal verték az embereket és megfélemlítésként a személyijüket is elvették.

A szombati budapesti tüntetés egyébként ugyan egy anti-Békemenet volt, de éppúgy mozgósított, mint az utóbbi, csak éppen ellenkező irányban. Pedig az ellenzéknek tudomásul kellene vennie, hogy forradalommal kormány buktatni csak diktatúrában lehet. Demokráciában azt csak választásokon lehet leváltani. S aki azt gondolja, hogy diktatúra van, alapjában az is téved.

Diktatúrában szépen minden tüntetőt, ellenállót vagy ellenzékit őrizetbe lehetne venni, lecsukni vagy csak egyszerűen eltüntetni. Ahogy tette ezt például a gestapósokat fegyverrel váró Bajcsy-Zsilinszkivel Szálasi, Kovács Bélával, az értelmiséggel, a nagytőkésekkel, a parasztsággal és a Magyar Kommunista Párt ellenzékében lévő pártok vezetőivel Rákosi, Nagy Imrével és mindazokkal, akik fegyveresen, vagy tollal, vagy szóban szálltak szembe az elnyomással az ’56-os forradalom idején Kádár.

Szóval tüntethetnek jövő szombaton is a kormány ellen ismét százezren, de semmire sem mennek vele. Új, időközi választást csak azután lehet kiírni, ha a köztársasági elnök feloszlatja a parlamentet vagy ha az oszlatja fel magát. Ezek pedig meglehetősen valószínűtlen forgatókönyvek.

Azaz a választás végeredményét érdemes lesz tudomásul venni. Az ország olyan parlamentet és kormányt kapott, melyet megszavazott. Négy éve van rá az ellenzéknek, hogy megpróbáljon a helyzeten változtatni. De dönteni akkor is a választók fognak.

MTI Fotó: Mónus Márton