Lázár János: Pályafutásom fontos csatáját nyertem meg

A magyar emberek megelégelték az Orbán Viktor elleni lejáratókampányt, megvédték hazájukat és a közös eredményeket. Kisszerű emberek kisszerű, kisstílű politizálása zajlik ellenzéki oldalon. Az ellenzéki média véleményterrort, ízlésdiktatúrát erőszakol az emberekre. Márki-Zay Péter elárulta a hazáját és a városát, mint száz éve Károlyi Mihály és a bolsevikok; Vásárhelyen az ügyeknek nincs gazdája – választás utáni nagyinterjú Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszterrel.

– Történelmi részvétel mellett történelmi sikert aratott az április 8-i választáson a Fidesz-KDNP, mely sorozatban harmadszor tett szert kétharmados parlamenti többségre. Az előzetes felmérések igen nagy szórást mutattak, a végeredmény pedig sokakat meglepett – leginkább a komoly részvétel miatt egészen a választás estéjéig kormányváltást vizionáló ellenzéki pártokat. Ön szerint mi történt pontosan?

– Az emberek fontosnak tartották, hogy megvédjék a hazájukat. Eljött a pillanat, hogy világos üzenetet küldjenek Európának, és Magyarország politikusainak. Ez mozgósította azokat, akik a Fideszre adták a voksukat.

Minden magyar ember győzött április 8-án. Visszafelé sült el az Orbán Viktorral és a Fidesszel szemben hónapok óta tartó intenzív nemzetközi és hazai lejáratókampány. A választópolgárok megelégelték a gyűlölködést.

A választókerületem mind a tizenkilenc településén egyértelmű, hogy az emberek nem akarnak bevándorlást, bevándorlókat. Ezeken a településeken sokat számított a Fidesz segítsége is. Hosszú idő után az emberek végre azt érezték, törődnek velük, segítenek a nehézségeiken, meghallgatják őket. Harminc-negyven év után épültek ismét utak, járdák, orvosi rendelők, gyógyszertárak, közösségi házak. Látták, hogy igenis van eredménye a közös munkának, és megéri bizalmat szavazni a Fidesznek. Érezték azt is, hogy a személyes életükben is van veszíteni való, ezért megvédték a hazájukat és a közös eredményeinket. Nem hagyták káoszba süllyedni az országot.

– Mit szól ahhoz, hogy több ellenzéki párt is választási csalást emleget, és szombatra tüntetést is szerveznek a fővárosba?

– A választási eredmény megkérdőjelezhetetlen, ekkora legitimációnál nincs miről beszélni. Visszataszító és szánalmas az ellenzék viselkedése. A cirkusz helyett egyetlen mondatot kellene mondaniuk: gratulálnak, és sok sikert kívánnak a győztesnek. Pontosan azért maradtak ismét alul, mert

nincs meg bennük a választói bizalomhoz szükséges nagyvonalúság és korrektség. Kisszerű emberek kisszerű politikája.

VÉLEMÉNYTERROR, LEHÜLYÉZETT MAGYAROK

– Számomra úgy tűnik, április 8-ának az is fontos üzenete, hogy miután a kampányban a hazai ellenzéki sajtó és a nemzetközi média átvette a honi ellenzéki pártok szerepét, és folyamatosan nyomást gyakorolt a magyar társadalomra, a Fidesz szavazói nem merték nyíltan felvállalni a véleményüket: „rejtőzködtek”. Egyetért ezzel?

– Az országos véleményformáló médiumok, a legnépszerűbb, leglátogatottabb portálok és a legnézettebb televíziók véleményterrort vezettek be az országban. Ennek csúcspontjaként a választás utáni napon nemes egyszerűséggel hülyének nevezték a Fideszre szavazó embereket.

Szégyen, hogy a sajtó munkatársai egy magyar állampolgárt a szavazata miatt hülyéznek le.

Éppen az érintett szerkesztőségeknek kellene elgondolkodniuk, ki érti jobban a magyar világot, a magyar valóságot, illetve mi áll az ország érdekében. Jó volna, ha ezek a médiumok végre belátnák, hogy vannak emberek, akik nem értenek velük egyet, jó volna, ha békén hagynák őket, és megadnák nekik a tiszteletet. Április 8-a előtt sajnos nem ez történt.

Zaklatták azokat, akik nem voltak hajlandóak azonosulni velük, brutális cenzúrát és ízlésterrort alkalmaztak.

Odáig merészkednek, hogy véleményt, ízlést, divatot, életvezetési tanácsokat és politikai szimpátiát is ránk akarnak erőszakolni.

– A pártokra is nyomást gyakoroltak például azon keresztül, hogy folyamatosan jelentették meg az álhíreket vagy a félinformációkat arról, hogy ki, hol, kinek a javára lép(het) vissza, és elárasztották a világhálót azok az állítólagos elemzések, melyek szerint a különböző ellenzéki pártok szavazói is mind kölcsönös visszalépéseket, teljes koordinációt akarnak.

– Az ellenzéki sajtó egyértelműen átvette az ellenzéki pártok szerepét, miután azok kisszerű és kisstílű emberekből állnak, akik kisszerű és kisstílű politikát folytatnak. A sajtó egyébként intelligens munkatársai meg akarták mutatni, hogyan kell politizálni. Azt javaslom ezen szerkesztőségek újságíróinak és szerkesztőinek, induljanak el legközelebb a választáson, legyenek jelöltek, próbálják ki, milyen az, amikor nem kényelmes páholyból minősítik a színpadon zajló eseményeket.

Álljanak oda, méressék meg magukat, ha ilyen mértékben politikát akarnak csinálni, vagy hagyják békén azokat, akik nem értenek velük egyet!

Nézzük meg, hány szavazatot fognak kapni. Amennyiben annyira le akarnak bennünket váltani, induljanak el, ha nem, akkor adják meg a tiszteletet azoknak, akik nem értenek velük egyet.

KONSTRUKTÍV ELLENZÉK KERESTETIK

– Hogyan értékeli azt, hogy az egyik véleményformáló balliberális portál szerint igazságtalan, hogy a választópolgárok 31 százalékának szavazatával kétharmadot szerzett a Fidesz-KDNP, azaz „a legnagyobb kisebbség teljhatalommal irányít”?

– Ha a kétharmad igazságtalanság, akkor ennél sokkal nagyobb igazságtalanság, hogy ötszázalékos pártként ott üldögélnek a parlamentben olyan politikai csoportocskák, amelyekre két-háromszázezer ember szavazott a nyolcmillióból. Nem gondolom, hogy ekkora részvétel és ilyen mértékű győzelem mellett százalékokon kellene lovagolni.

A választási rendszernek ráadásul a kormányzati stabilitást is biztosítania kell, ez minden demokrácia érdeke.

A választásokat követően az ország kormányozhatósága kulcskérdés.

– Az ellenzéket az sem zavarja, hogyha mondjuk a francia választási modellt alkalmaznánk Magyarországon, azaz csak egyéni választókerületekben lehetne mandátumot szerezni, akkor mintegy 85 százalékos parlamenti többsége lenne Orbán Viktornak. Ehhez mit szól?

– Csak ismételni tudom magamat: kisszerű és kisstílű az ellenzék, csak annyit kellene mondania, gratulálunk, sok sikert kívánunk!

– Értem én, de nincs, aki elmondja, hiszen az ellenzék hétfőre teljesen összeomlott, gyakorlatilag minden párt vezetője lemondott, valamennyi szervezetet belső harcok, feszültségek, jogi csatárokozások feszítik.

– Ez törvényszerű.

– Rendben van, de ennyire?

– Akik politizálnak, azoknak viselniük kell a felelősséget, ez így van rendjén. Helyi és országos szinten is szükség lenne értelmes, konstruktív, jó javaslatokkal előálló, az ország javát szolgáló ellenzékre.

Olyan ellenzékre, amelynek nemcsak a Fideszről van véleménye, hanem országról is, nemcsak Orbán Viktorról beszél, hanem közös ügyeinkről is.

Az ellenzék április 8-án története legnagyobb bukását könyvelhette el, amiből le kell vonniuk a következtetéseket.

A HARMADIK CIKLUS FELELŐSSÉGE: NAGYVONALÚSÁG, ALÁZAT ÉS HUMOR

– A választási győzelem éjszakáján Orbán Viktor miniszterelnök a Bálnában és ön is Hódmezővásárhelyen arról beszélt, hogy alázattal, visszafogottan kell fogadni és kezelni a sikert. Ennek a tükrében milyen kormányzásra számít?

– A legfontosabb, amit a miniszterelnök mondott: a szerénység, hiszen van mire szerénynek lenni. Ezt a mértéktartással, a méltósággal és az alázattal egészíteném ki. A kormányzó pártoknak érezniük kell a felelősséget, amit a harmadik ciklus jelent.

Azt mondtuk a kampányban, nagy lehetőség előtt állunk, Magyarország egy nagy korszak előtt áll. Most az a feladatunk és kötelességünk, hogy tegyük naggyá Magyarországot, és a Fidesz következő négyévi kormányzása legyen az eddigi legjobb.

Parlamenti képviselőként szívesen veszek részt ebben a munkában. Célunk, hogy mindenkit képviseljünk, nemcsak a szavazóinkat, hanem azokat is, akik ellenünk voksoltak. Nem a kétharmadnyi, hanem a teljes magyar nemzetet kell képviselnünk, minden magyar emberért dolgoznunk kell. Nagyvonalúságra, mértékletességre, alázatra van szükség, valamint sokkal, de sokkal több humorra.

– Török Gábor politológus úgy fogalmazott, Lázár János a „Comeback Kid”, aki talpra állt a február 25-i hódmezővásárhelyi sokk után, és az előzetes várakozások ellenére hozni tudta a választókerületét. Nem is akárhogy – tehetjük hozzá, hiszen valamennyi településen maga mögé utasította ellenfeleket. Mit mutatnak a hétfői és keddi első elemzések tapasztalatai, minek köszönhető a reváns?

– A tétet nem én mondtam be, hanem a sajtó, amikor azt írták: személyes politikai pályafutásom legnehezebb és legfontosabb politikai küzdelme előtt állok. Valóban nagyon fontos küzdelem volt, eddigi pályafutásom legnagyobb csatája.

Nem sokan fogadtak rám, sokan nem adtak volna egy garast sem, hogy nyerek, a pártomon belül és kívül egyaránt. Számomra fontos, hogy Orbán Viktor végig támogatott, személyesen is letette mellettem a voksát.

A másik tanulság, hogy aki nemcsak egy hétköznapi, mezei politikus akar lenni, hanem mindenkit akar képviselni, és felelősen gondolkodik, annak a pályafutásához hozzá kell tartozzon a lejtmenet, a bukás, a szenvedés és a kín is. Aki még nem szenvedett a politikában, soha nem lehet komolyan vehető ember. Akinek csak siker jutott, nem voltak nehéz küzdelmei, nem fogja megérteni sem az embereket, sem az országot. A politikában jót tesz, ha a politikusoknak néha kemény küzdelmeket kell vívniuk. Vert helyzetből kellett visszajönnöm, bizalmat építenem. Nagyon hálás vagyok, hogy megkaptam a választópolgároktól ezt.

EMBERILEG IS MEGÉRINTETTE A BIZALOM

– Mit gondol, mivel sikerült maga mellé állítania a szavazók több mint 52 százalékát?

– Nagyon sok beszélgetés vezetett ide, ez a titok nyitja.

A jövőre nézve is tanulság, hogy a bizalomhoz minél többet kell közvetlenül, személyesen beszélgetnem az emberekkel.

Adtak egy lehetőséget, hogy elmondjam a véleményemet, az érveimet, miért érdemes rám szavazni. Mindeközben pedig januártól egy övön aluli ütésekkel dolgozó gyűlölködő kampányt kellett elviselnem. Nem volt könnyű a személyem elleni támadásokat figyelmen kívül hagyva csak arra koncentrálni, hogy meghallgassam a választókat, és meggyőzzem őket.

A szülővárosom nem tagadott ki, kiállt mellettem, Makó befogadott, ezért második szülővárosomnak tekintem. Olyan mértékű támogatást kaptam, amire a rendszerváltás óta nem volt példa. A kistelepülések hatalmas bizalmat szavaztak nekem, amiért nagyon hálás vagyok, és meg is fogom szolgálni. 2014-ben körülbelül 20 ezer szavazatot kaptam, most közel 30 ezer lesz a vége. Változtatni fogok a képviselői munkámon, sokkal többet szeretnék találkozni a választópolgárokkal, részben a hagyományos módszerekkel, részben pedig a Facebookon tovább erősített közösségépítő tevékenységgel.

– Ha rá kellene bökni valamelyikre, melyik település eredményére a legbüszkébb?

– Mindegyikre! Büszke vagyok az algyői fordításra. Hálás vagyok azért, hogy Hódmezővásárhely nem tagadott meg, és folytathatjuk a közös munkát. Makó befogadott, olyan szeretettel és megbecsüléssel halmozott el, ami egy politikus életében óriási erőt ad, hiszen a bizalom lehetőségeket teremt.

Az a szeretet, amivel a kistelepülések körbevettek, emberileg is megérintett. Ezek a falvak harminc-negyven éve magukra voltak hagyva, senki sem foglalkozott velük,

nem akadt, aki megkérdezte volna a királyhegyesieket, a pitvarosiakat, mire van szükségük, miben segíthet nekik, és ráadásul be is tartotta volna az ígéreteket. A Fidesz számára ez nagy tanulság. A következő négy évben kitüntetett figyelmet kell fordítanunk az 50 ezer fő alatti településekre.

– Körvonalazódik ez ezzel kapcsolatos kormányzati akarat, hiszen a miniszterelnök alig egy hete jelentette be például, hogy a választások után a Modern Városok Program mintájára meghirdetik a Modern Falvak Programot.

– Valóban van ilyen kormányzati szándék, de fel kell pörgetni.

– Bocsásson meg, de én úgy gondolom, illetve személyesen is azt tapasztalom, hogy e tekintetben az egyéni országgyűlési képviselők felelőssége sokat nyom a latban. Budapestről, központilag vezényelve nem lehet személyes kapcsolatokat teremteni a vidéki kistelepüléseken élőkkel, feltárni és kezelni a gondjaikat. Ön hogyan látja, a kormányzati akarat terepmunka híján önmagában is elegendő?

– Óriási az egyes képviselők felelőssége. A kisebb településeken élők évtizedekig magukra voltak hagyva, várják és igénylik a segítséget, és bizalmat szavaznak annak, aki segít.

Nagyon fontosnak tartom, hogy segítsünk az ott élő fiataloknak, időseknek és a közösségeknek, amelyek meg akarják változtatni a saját életüket.

Ha leteszem az esküt, a választókerületem minden polgármesterével és testületével leülök, hogy megkérdezzem, miben tudok segíteni, és az ígéreteimet be is fogom tartani, ahogyan 2014–2018 között is tettem.

A VÁLASZTÓK VEHETNEK ELÉGTÉTELT MÁRKI-ZAYN

– Ez esetben nem ússza meg, hogy a jobbját nyújtsa Márki-Zay Péter hódmezővásárhelyi polgármesternek is, aki pedig január eleje óta az ön által említett személyes(kedő) gyűlöletkampány egyik élharcosa. Szent lesz vele a béke április 8-a után?

– Nem lesz könnyű, mert olyan személyes támadások hangoztak el a részéről, amelyeken bocsánatkérés vagy elégtétel adása nélkül nehéz túllépni. Létezik olyan kategória, ami után az ember nem fog kezet a másikkal, és jelen pillanatban ez a helyzet. Hogy ez változik-e, az Márki-Zay Péteren múlik. Hódmezővásárhelynek természetesen segíteni szeretnék, mert a városnak jelen pillanatban nincs felelős és cselekvő polgármestere.

Ma Hódmezővásárhelyt olyan ember irányítja, aki eddig csak szégyent hozott a városra.

Először mint városvezető, hiszen aki a saját a kórházában dogozó ápolókra és orvosokra támad, aki a város kórházát halálgyárnak nevezi, méltatlan arra, hogy polgármester legyen. Megbocsáthatatlan bűnt követett el, de ezért 2019-ben majd a választóknak kell elégtételt venniük. A város jelen pillanatban nincsen vezetve, nem születnek döntések, így az a veszély fenyeget, hogy Hódmezővásárhely süllyedni fog. Nekünk a kormányzatban és a Fideszben az a feladatunk, hogy segítsünk a városnak, akkor is, ha a polgármester nem felelősséggel és nem komoly emberhez méltóan vezeti.

– Hódmezővásárhelyen is egyre több támadás éri Márki-Zay Pétert azért, hogy nem elsősorban a város ügyeivel foglalkozik. Nehezen is tudta cáfolni ezeket a kritikákat, hiszen az elmúlt hat hétben javarészt a Fidesz elleni hadjárattal, az ellenzék országos politikai koordinációjával és Gulyás Márton társaságában az úgynevezett esélyes ellenzéki jelölteket felkutató honlapok szerkesztgetésével múlatta idejét. Ön szerint elfogadható érv az egy polgármester részéről, hogy azért üti az orrát a nagypolitikába, mert – úgymond – városa első számú érdeke a Fidesz, a kormány leváltása?

– Nemcsak polgármesterként, de önjelölt országos politikusként is szégyent hozott a városra. Még meg sem kezdődött a politikai pályafutása, máris elszenvedte a legsúlyosabb bukást, amit el tud szenvedni az ember. A bukás pedig megpecsételte a sorsát.

Ahhoz lehet hasonlítani a tevékenységét, amit Károlyi Mihály és a bolsevikok követtek el ebben az országban 1918-ban és 1919-ben. Ez a hazaárulás kategóriájába tartozik.

Márki-Zay Péter a választási kampányban elárulta a városát, és elárulta a hazáját. Ez megbocsáthatatlan bűn, a magyarok megbüntették Károlyit és a bolsevikokat, és ez a polgármester sem számíthat másra.

EGY GYÁVA EMBER VERGŐDÉSE, AVAGY MEGBUKOTT AZ ÖNJELÖLT KIRÁLYCSINÁLÓ

– Igen súlyos vádak, mivel tudja alátámasztani ezeket?

– A bevándorlás és Soros György mellé állt, ezzel elárulta a haza védelmének ügyét.

– Hol rontotta el Márki-Zay Péter?

– Minden akart lenni, de semmi sem lett. A várost nem vezeti, a város ügyeit nem intézi, a vásárhelyi embereket eszköznek tekinti. Nem polgármester lett, hanem miniszterelnök-csinálóként és miniszterelnök-jelöltként próbált beleszólni az ország életébe 13 ezer szavazattal a háta mögött. Nem értette meg, mit akarnak a vásárhelyiek és a magyarok.

A hódmezővásárhelyiek szeretik a városukat, a magyarok szeretik a hazájukat – Márki-Zay Péter nem szereti Hódmezővásárhelyt, és nem szereti Magyarországot.

Előbb arrogánsan nyomást próbált gyakorolni az ellenzékre, majd szánalmasan és kétségbeesetten könyörgött nekik. Amit láttunk nem más, mint egy gyáva ember vergődése.

– Legutóbbi interjúnkban úgy fogalmazott, április 8-a után vége a versengésnek, és az együttműködés, a békekötés ideje jön el – és kész arra, hogy tiszta lapot nyisson Márki-Zay Péterrel is. Mi változott azóta?

– A városomért aggódom, ez nem személyes ügy, hiszen most először és utoljára mondtam el a polgármesterrel kapcsolatos véleményemet.

Nekünk Hódmezővásárhelyt kell megmentenünk, hiszen percemberkék dáridója zajlik.

A város súlyos helyzetbe lavírozta magát, és nekünk fideszeseknek kell okosan, visszafogottan, nagyvonalúan, együttműködésre törekedve kivezetni onnan. Üres politikai lufik miatt a fejlődés nem állhat meg. A város jövőjével kapcsolatban a jelenlegi városvezetés fejében és kezében nincs semmi. A semmiből pedig nem lesz semmi. Szeretnék segíteni, hogy Vásárhely ne süllyedjen vissza egy középszerű, poros kisvárossá. Ez a feladatunk és a felelősségünk.