Kelemen V. László: Mit bukhatunk április 8-án?

Újabb véleményt kaptunk Kelemen V. László olvasónktól, aki ezúttal arról írt: “A Márki-Zay Péterek egy szocialista-jobbikos-gyurcsányista győzelem esetén azonnal készítenék elő a terepet az „EDF Démászoknak”, hogy újra megfelelhessenek francia uraiknak és kirabolhassák Magyarországot.”
Utánanézett-e bárki annak, hogy hány gyermek étkezik ingyenesen Hódmezővásárhelyen? Hányan részesültek a CSOK kedvezményében és mennyien tudtak 40 év elteltével nyugdíjba menni a nők közül? Nem? Pedig ezek a választás valódi kérdései. Mert ezeket a már megkapott jogokat és kedvezményeket veszíthetjük el április 8-án.
Nyilván sokkal könnyebb riogatni és korrupcióval vádolni a hatalmon lévőket a nap minden percében, mint helyette utánanézni annak, hogy milyen életkörülményt javító döntések történtek az emberek hétköznapjait érintően. Holott a legtöbbünket mégis az érdekli, hogy mennyi marad a pénztárcánkban, elegendő-e a fizetésünk a következő hónapig, van-e munkahelyünk és milyen környezetben élünk.
Az ellenzéki pártok azon túl, hogy egymással összefognak, vagy sem, nem tudnak felmutatni semmit a hatalom megszerzésének vágyán kívül – de hogy utána mi lesz, számukra huszadrangú. (Igaz, Gyurcsány megmondta: nem tudnának megegyezni, így újabb választás jönne – újabb milliárdokért) Pedig Magyarország nem húsosfazék, ami körül éppen tolonganak.
Ne feledjük! Hazánk olyan tragikus állapotban volt 2009-ben a hét év balliberális kormányzás után, hogy maga a megmentőként érkezett libás – emlékezetes, hogy az általa irányított Hajdú-Bét ügyből kifolyólag jónéhányan öngyilkosok lettek és családok mentek tönkre – Bajnai Gordon miniszterelnök is így látta. De ő se tett semmit. Sőt, felelősséget sem vállalt különösebben. 2010-ben el is tűnt. (Igaz, csak négy évre, mert 2014-ben újra előbukkant, hogy megint bukjon egyet, majd parlamenti mandátumát is visszaadva süllyedt el ismét). A saját hazugságait elismerő Gyurcsány Ferenc – aki most még azokkal a jobbikosokkal is szövetkezne, akiknek ő lövettette ki a szemét – pedig ismét kormányzásra készül annak ellenére, hogy regnálása alatt a megvalósuló beruházások 90 százalékát külföldi cégek vitték el, a hasznot pedig saját hazájukban költötték el. Élen járt ebben a gáz- és áramszolgáltatási szektor, amely milliárdokat síbolt ki külföldre, főként Franciaországba, a GDF Suez és az EDF Démász révén. (Itt azért megjegyezném, hogy az EDF Démásznál 16 éven át szolgálta a francia érdekeket az a Márki-Zay Péter, aki magát függetlenként eladva lett Hódmezővásárhely polgármestere. Nem szabad elfelejteni, hogy az EDF Démász volt az, amely 2.000 forint elmaradás esetén már kikapcsoltatta az áramot, amit aztán több tízezer forint ellenében kötött csak vissza a magyar családokhoz) Ezt a helyzetet változtatta meg a Fidesz azzal, hogy állami irányítás alá vonta az energiaszektort. A helyzet egyértelmű: csak és kizárólag ezért jöhetett létre az, hogy kevesebbet kell fizetni a gázért és az áramért. A balliberális oldal leginkább ezen háborodott fel, hiszen így legnagyobb pénzcsapját zárták el.
Ugyanakkor érdemes tudni, hogy a 2010 óta megvalósuló, bármilyen típusú beruházásokat döntő részben hazai cégek végzik. Olyanok, akik Magyarországon fizetnek adót, tulajdonosaik itt élnek köztünk, itt vesznek házat, a hazai boltokban vásárolnak, s még fodrászhoz is ide járnak. A magyar gazdaság ezért erősödhet, hiszen az itt elköltött forintok mindig újabb és újabb munkahelyeket teremtenek, nem beszélve arról a tényről, hogy több marad az egyszerű munkásnál és családjánál is. S ezt kíséri az a Hódmezővásárhelyen például a gyermekek 90 százalékát érintő tény, ami ingyenes étkezésüket biztosítja. A balliberálisok ebben is hasznot látnának, hiszen számukra a külföldi tőke támogatása mindennél fontosabb – erre számos bizonyíték van, elég, ha a Makón is ismert diákmunkával kapcsolatos botrányra gondolunk – így minden olyan intézkedést rögtön visszavonnának, amelyek nem azt szolgálják, efelől kétségünk se legyen.
Apropó – itt elköltött forintok! Tudják, hogy kik lázadoztak leginkább az online pénztárgépek ellen? A multik, – Tesco, Aldi, Lidl… – hiszen nekik ez végképp nem volt érdekük, sértette privilégiumaikat, sőt azt is, hogy 90-120 napra fizethessenek a nekik beszállító magyar kisvállalkozóknak. S trükköztek, még az alkalmazottaknak fizetett filléres minimálbérrel is. A tapasztalat azt mutatja, hogy az intézkedéssel, sokkal fehérebb lett a gazdaság és egyenlőbbek a feltételek, igazságosabb a közteherviselés.
S ebben a közteherviselésben a multik nemigen szeretnek részt venni. Most azonban muszáj nekik és ez így van rendjén. A bankok sem tehetnek meg mindent, a devizahiteleket forintosítaniuk kellett, s ezzel szintén sok család menekülhetett meg a teljes csődtől. Nem hiszem el, hogy Önök nem emlékeznek a „nemzetelkúró”Gyurcsány és bűntársai uralkodása idejéből arra, hogy nem lehetett lakást, vagy családi házat vásárolni forintért, mivel olyan helyzetet teremtettek, melynek kapcsán rákényszerültek idegen valuta felvételére, s mindent megtettek azért, hogy a nemzeti fizetőeszköz senkinek se juthasson eszébe. Az erre kiképzett bankosok pedig nem mondták el az apró betűs részeket szerencsétlen embereknek. Nem is beszélve a Családi Otthonteremtési Kedvezményről, melynek bevezetése és nemrégiben bejelentett bővítése nem csupán szimpla otthonteremtés, hanem az utóbbi 25 év demográfiai helyzetének javítása érdekében tett legfontosabb lépés. Mindezt elősegíti az a Fidesz által meghozott döntés – ami egyébként salátatörvény, azaz évente újra határozni kell róla – hogy a nők 40 év munkaviszony után nyugdíjba mehetnek. Kétségkívül igaz, hogy így az idősebb korosztályba lépő nők éppen saját családjukon segíthetnek leginkább, támogatva saját gyermekeiket, unokáikat is. A kormány által megvalósított útépítéseknek csupán mellékzöngéje az útdíjfizetési rendszer, amit szintén bírált az ellenzék, de a statisztikák egyértelműen igazolják sikerességét, az autópályákat sokkal többen használják, mint annak előtte. A migrációról most szót se ejtek, hiszen az MSZP, a DK és az LMP még 2014-2015-ben is nem létező problémának tekintette az ügyet – holott azóta éppen az ellenkezője bizonyosodott be. Az ellenzéki pártok felelőtlensége a Napnál világosabban látszik, s aki a magyarokon kívül az európai sajtót is böngészi, az tudja, hogy az ott élők leginkább a Fidesz álláspontjával értenek egyet mind a kerítés szükségességében, mind az ellenőrizetlen bevándorlás megakadályozásának tekintetében.
Nézzünk szembe a tényekkel!
Akarjuk-e, hogy magyar kézből ismét külföldi tulajdonba kerüljön az energiaszektor? Hiszen ez a valós veszély! A Márki-Zay Péterek egy szocialista-jobbikos-gyurcsányista győzelem esetén azonnal készítenék elő a terepet az „EDF Démászoknak”, hogy újra megfelelhessenek francia uraiknak és kirabolhassák Magyarországot. Szeretnénk-e újra külföldi kézbe, kiszolgáltatott helyzetbe jutni, több rezsit fizetni? Kívánjuk-e azt, hogy a saját ügyeinkben ne dönthessünk, csak devizahitelhez juthassunk, hogy visszavonják a családi és otthonteremtési kedvezményeket? Akarunk-e újra tízezreket fizetni gyermekeink étkeztetéséért? Nyilván nem.
Tehát nemet kell mondanunk április 8-án a Jobbikkal összekacsintó, s a hatalom érdekében az ördöggel is cimboráló, szemkilövető Gyurcsány Ferenc vezette balliberális oldalra, amely minden kivívott és megkapott jogunk elvételére és megcsorbítására készül.
Ha nyernek, akkor újra elvesznek mindent. Nem lesz lelkiismeret furdalásuk, megtették már ezerszer, volt rá 12 évük. Meg fogják tenni újra.
Ezt bukhatjuk. Ha hagyjuk.
Forrás: Kelemen V. László
Fotó: MTI