A Jobbik volt tagja és korábbi vásárhelyi polgármester-jelöltje jól beolvasott a mostaninak

Kovács Sándor a 2012-es időközi polgármester választáson a Jobbik színeiben indult a polgármesteri székért, majd a választást követően nem sokkal kilépett a pártból. Azóta is rendszeresen közli Facebook oldalán írásait, melyben az aktuális politikai helyzetet elemzi. Az olvasói által most elküldött írásban a polgármester került terítékre.
Amikor egy liberális „igaz magyar konzervatív” bőrbe bújik – no, ez a marketing
Olybá tűnik, Vásárhelynek nagy szüksége volt egy olyan vezetőre, akinek a „csalódott jobboldali konzervatív hétgyermekes keresztény családapa” éne a rendszeres napi vesszőparipája. Valamint a katolikus egyház világi vezetgetése. És a becsület megtestesítője.
Én egyelőre úgy vagyok vele, hogy várjuk ki a vásárt a napjáig, hiszen előbb-utóbb minden lepel lehullik, még az esetleges hamis prófétákról is. Azt is elhiszem, hogy az új vezető, aki mint ahogyan látszik most elővette új, Salamon tökénél fényesebb söprűjét, hogy tisztító munkáját elvégezze, szóval, hogy ez a valaki egy kiköpött „polihisztor”, vagy legalábbis ő is és a rajongói is azt vélik róla, de mégis számomra nagyon könnyen meglehet, hogy némi hiba csúszik a dolgok rendjébe.
Mert az úgy nagyjából mondhatni rendben is van, hogy egy villamosmérnök, közgazdász, esetleg a mélyen szántó gondolatokkal telített „márketing” tanulmányok szakembere tévedjen történelemből. Na de mi van akkor, hogyha ez a polihisztor szakember még mindenekfölött a gazdaságtörténelem doktora, ráadásul még történész is.
Így aztán én nagyon nem tudom lenyelni, hogy a mindennapos propaganda szövegével előálló „igaz magyar” történész létére a következőket állítja magabiztos polihisztori hozzáállással: „A Nyugathoz tartozunk, nem a Kelethez és már Szent István királyunk is Nyugaton jelölte ki Magyarország helyét.”
Tudniillik az a Szent István, aki saját testvérét gyilkoltatta meg azért, mert az a nyugat szennyétől akarta megóvni a Magyar földet és nem akart tisztátalan nyugati „kultúrát” beengedni a Kárpát-medencébe. Azt mondja továbbá a polihisztorunk, hogy Orbán fejezze be a „nyugati keresztény szövetségeseink ellen az uszítást”. Nyilván a doktor úr azokra a „szövetségeseinkre” gondol, akik, éveken, évtizedeken, évszázadokon keresztül kiszipolyozták és sarcolták Magyarországot, kiknek Trianont és a magyar nemzet eltiprását megköszönhetjük hálásan, és akik a jelenben mind muzulmánbarát egytől egyig.
Azokra a nyugati szövetségesekre, akik ezerszer többre tartják a senkiházi betolakodókat, mint a Kelet-európai magyarokat, lengyeleket, és a többieket. Aztán még az is furcsa nekem, hogy „az euró mihamarabbi bevezetését követeli”, merthogy „az utat nyit az európai integráció, a felzárkózás felé”.
Miért akar olyan nagyon és mindenáron integrálódni Európához, és ahhoz a szennyhez, ami most ott történik? Igaz magyar létére igencsak nyakatekert gondolatvilág ez. Nekem jó a magyar forint, én nem áhítozom euróra, és nem akarok majomként nyugatot utánozni. Felfordul a gyomrom tőle. A történész doktor úr – nagyon úgy tűnik, hogy a finnugor elmélet híve és Habsburg- és nyugatimádó és nagyon nem akar Kelethez tartozni, de könnyen előfordulhat, hogy ez a gondolatvilág csupán a szefárd származásának tulajdonítható be.
Pedig mi igencsak Keletről jöttünk és egyáltalán nem szégyen az. Aki ezt szégyelli, az költözzön, takarodjon nyugatra, és ott üljön bele nyakig a nyugati „szövetséges” világ maszlagjába. És jobban teszi, ha ott is marad, integrálódik, euróban gondolkodik, muzulmán és fekete barátokat szerez, hiszen neki ilyen multikulturális színes, világ kell. Akkor abban éljen.
Én nem szeretem a „márketing” szakembereket, és nem szeretem a „márketinget”, mert tudják mit jelent az? A „márketing” az, amikor az ember másnap reggel arra kel fel, hogy kellően és igencsak piszkosul átverték, hogy ne fogalmazzak másként. És európából származik, meg ámerikából. De hogy nem magyar szokás, és soha nem is volt az, ez aztán holtbiztos. És ezt egy „igaz magyar” hétgyermekes keresztény csalódott jobboldali konzervatív családapának, és polihisztornak, aki nem mellesleg 2014-ben LMP-re szavazott – ezt nagyon illene tudni.
Könnyen meglehet, hogy igencsak küldetéstudata van a „doktor” úrnak, és egyre inkább görcsösen, már-már mintegy megszállottan minden áron meg akarja menteni az országot a Fidesz-maffiától, de az igaz magyarságtól és a hiteles lényétől még minden bizonnyal nagyon messze áll. És nem is kerül közelebb hozzá, attól tartok.
Kovács Sándor, 2018. március 19.