Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc nyomában: konferencia az Emlékpontban

A forradalom nyomában. 1848/49 utóélete címmel rendeztek konferenciát Hódmezővásárhelyen, ahol Marjanucz László (A negyvennyolcas és a függetlenségi hagyomány Hódmezővásárhelyen), Zakar Péter (A Görgei-kérdés története), Ligeti Dávid (A forradalom utolsó tábornoka. Görgei Artúr halála és temetése 1916-ban), valamint Miklós Péter („A magyar népszabadság ünnepnapja” 1848/49 az emlékezetpolitikában) adott elő.

Miklós Péter, az Emlékpont intézményvezetője elmondta, a forradalom és szabadságharc politikai értelmezése kötődik az intézmény kutatási területéhez. Az államszocializmus majdnem öt évtizede alatt többször is újraértelmezték és átértékelték március 15. szerepét.

Miklós Péter

Köszöntőjében kifejtette, a politikai tartalmú ünnepeink mindig szükségszerűen politikai töltetűek, hiszen az emberek az éppen aktuális érdekeik szerint, szeretik a saját értékrendjüknek megfelelően interpretálni az ünnepeket. Éppen ezért, eltérő nézőpontok, preferenciák, értékítéletek jellemezték ’48-49 utóéletét. „Ezeket a törésvonalakat a vásárhelyi 19-20. századi jelenségek révén, a magyar történetírásban mind a mai napig is jelenlévő Görgei-kérdés révén, valamint az államszocializmus kori jelenségvilág megvizsgálásán keresztül próbáljuk ezen a konferencián a megjelentek elé tárni.”

Marjanucz László, a Szegedi Tudományegyetem Modern Magyar Történeti Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense előadásában azt tárta fel, hogy itt Vásárhelyen, miben mutatkoztak meg a ’48-as hagyomány jelei.

Marjanucz László

„Az itteni társadalom alapvetően gazdatársadalom, akik ’48-ból két dologra emlékeznek: szabad föld és törvény előtti egyenlőség.” Ezeket pedig Kossuth Lajosnak tulajdonították, így a negyvennyolcas hagyományok őrzése, szelleme az itteni területen erős volt.

Hódmezővásárhely abban volt különleges, hogy helyi szinten a közélet majdhogynem osztott volt: a Deákot, vagyis a kiegyezést pártoló, valamint a függetlenségi felfogást támogatók száma az önkormányzati testületben ki volt egyensúlyozva.

Vásárhely még egy tekintetben egyedi volt: „volt egy olyan felfogás, hogy a függetlenséget, az önkormányzatot, a ’48-asok akarják, míg a megyében, a megyei alárendeltségben maradást inkább a Deák-pártiak, a kiegyezés pártiak akarják.” Utóbbi Vásárhely vonzáskörzetét akarta bővíteni, megyeszékhellyé akarta változtatni, míg a ’48-asok úgy vélték, hogy a város lehetőségei akkor teljesednek ki, ha ők maguk csinálnak mindent, a saját hatáskörükben.