139 éve pusztított Szegeden a nagy árvíz

1879. március 12-én hajnalban, a Makkos-erdőnél tört be a vízáradat: elsőnek Rókust, majd városrészenként haladva végül a Belvárost is elöntötte a víz. A hatalmas károkat okozó árvíz egy új időszámítást hozott Szeged életébe.

MH – összeállítás

„Végtelennek tűnt az idő, amikorra virradni kezdett. De hát minek is virrad? A hajnal nem találta többé Szegedet, csak romjait” – így írt Mikszáth Kálmán a katasztrófa hajnaláról. A felriadt lakosság egy része elmenekült, sokan házaikban ragadtak. A városháza öregharangjának kongásához csatlakozó templomi harangok zúgása együttesen jelezték a veszélyt.

Az éjszaka leple alatt támadta hátba a várost az árvíz, amely a város legősibb, Palánk részének kivételével elöntötte a várost. Itt állt az egykori Dömötör-templom, ennek helyén ma Fogadalmi templom, azaz a dóm áll. A pusztítás során 36 200 holdnyi terület került víz alá, körülbelül 150 emberéletet követelve. Több ezer ház összeomlott, hatvanezer ember hajléktalanná vált.

A város tragédiája megrázta a világot, I. Ferenc József is ellátogatott Szegedre március 17-én hogy megnézze, milyen hatalmas károkat okozott az árvíz. Ezt követően bízta meg Tisza Kálmán miniszterelnököt, hogy vezesse az újjáépítést. A királyi látogatásra a sajtó is felfigyelt: terjedelmes írásokban számoltak be a szegedi állapotokról. 35 ország támogatta a várost az újjáépülésben: nemcsak európai, hanem amerikai és távol-keleti országok is segítettek.

A terveket Lechner Lajos készítette: ennek köszönhetően alakult ki a város ma is ismert, körutas-sugárutas szerkezete. A belváros szintjét megemelték, a kis utcák pedig eltűntek az új városkép kialakulásának köszönhetően. A rengeteg támogatásnak és a megfeszített munkának köszönhetően szinte egy új város született a Tisza partján, mindössze három év alatt.

Borítókép: Fortepan