Örömittas percek és drámai házasság a Bessenyeiben

Monoki Mariann, az Apátfalvi Pódium Színpad Társulatának vezetője, drámapedagógus, a darab rendező asszisztense elmondta, a társulat 2013 januárjában,  5 éve alakult, amikor is Mariann egy régi tanítványának édesanyja jelezte, hogy igény lenne egy amatőr színtársulatra a faluban. „Nagy izgalommal álltam neki a feladatnak, éppen akkor tanultam a drámapedagógiát. Jelenleg 20 fő az állandó taglétszám. Az első bemutatónk egy kortárs falusi költő komédiája volt, majd rövidebb bohózatokkal foglalkoztunk. 2015-ben kezdtünk el foglalkozni Gárdonyi Géza: A bor című művével, de egyéb elfoglaltságok miatt a komoly munka végül félbe maradt. Amikor felkért bennünket a Budapesti Nemzeti Színház, hogy vegyünk részt, és képviseljük Csongrád megyét a Pajtaszínház Szemlén, tudtam, hogy egy komoly darabbal kell menni. Így esett a választás A bor című műre, amellyel korábban dolgoztunk. A Pajtaszínház Szemlét 3 szervezet hozta létre, kimondottan amatőr színjátszó csoportoknak. Hatalmas élmény volt, büszke voltam a társulatra. Gömöri Krisztián, a Szegedi Nemzeti Színház színművésze volt a mentora és a rendezője a darabnak. A próbák alatt néha bosszankodtunk, néha sírtunk, aztán nevettünk” – mesélte Mariann.

Monoki Mariann

Vári Gabriella, Gárdonyi művében Julit, a feleséget alakította. A társulat egyik alapítótagja elmondta, nagyon közel áll hozzá az irodalom, a színház és a filmek. 3 éve, az eredeti szövegkönnyvel kezdték el tanulni a darabot, de a most előadott mű már egy rövidített, így a legnagyobb kihívást a korábban tanult szöveg elhagyása okozta. „A régi, paraszti nyelvezet elsajátítása könnyen ment. Nagyon megszerettem ezt a darabot, bár a jövőben szeretném, ha a társulat modern műveket, vagy drámákat is előadna” – mondta Gabriella, aki azt is elmesélte, a társulat tagjai között családi viszony alakult ki, ha hétköznapokban találkoznak, akkor van, hogy egy-egy korábbi darabban elhangzó mondattal válaszolnak a feltett kérdéseikre. Gabriella azt is elmesélte, több szálon is kötődik Hódmezővásárhelyhez, kamaszkori barátai élnek itt, illetve unokatestvérei a városba mentek férjhez, így nem először jár a városban. “Vásárhely rengeteget fejlődött az elmúlt években, a sétálóutca például nagyon tetszik nekem.”

Vári Gabriella

Gárdonyi Géza 1901-ben írt háromfelvonásos népdrámája, színműírói munkásságának legjelentősebb darabja. Megírásakor Gárdonyi sok tekintetben nem tudott elszakadni prózaírói mivoltától, így a mű fordulatos cselekményekben, feszültségfokozó dramaturgiai elemekben nem bővelkedik. Ugyanakkor a falusi házaspár lelki viaskodását ábrázoló darabot a magyar irodalomtörténet-írás a népszínművek hagyományával szakító, a realista népdráma műfajának kibontakozásához vezető út egyik legfontosabb mérföldköveként tartja számon. A történet hőse, Baracs Imre csendes, jámbor, józan életű ember, akit egy ünnepi alkalommal felesége nógat borivásra. Baracs mámoros lesz az italtól, s részeg fővel elveri a feleségét. Az asszony elköltözik otthonról, gyermeküket is magával viszi, s a darab cselekménye annak az öt hétnek a története, amelyet egymástól külön töltenek a házastársak.

Ács Helga