Vajon merre csörög… a labda?

Két keris diáklány, Somodi Alexandra és Bíró Annamária között a tanáruk, Kovács István

Egy nem szokványos sportággal, az úgynevezett csörgőlabdával ismerkedtek meg csütörtöki testnevelés órájukon a Hódmezővásárhelyi Szakképzési Centrum Návay Lajos Szakgimnáziumának, Szakközépiskolájának és Kollégiumának diákjai. De hogyan is került erre a rövid időre a makói iskolába ez az amúgy a vakoknak és gyengénlátóknak kifejlesztett labdajáték? – A Parlament még tavaly decemberben elfogadta azt a jogszabályt, miszerint február 22-e a Magyar Parasport Napja, így csütörtökön számos településen próbálhatnak ki a tanulók különböző parasportokat, ehhez az országos kezdeményezéshez mi is csatlakoztunk – nyilatkozta Kovács István testnevelő tanár. Azért ezt választották a kerisek, mivel Kovács István kézilabda edző is egyben és a csörgőlabda a Magyar Kézilabda Szövetség egyik alszövetsége.

Elsőként azt nézzük meg, mi is az a csörgőlabda egyáltalán? Ha az eredeti nevét olvassuk: Klappern Ball, akkor már sejthető, hogy német nyelvterületről ered. – A II. világháborúban megsérült német katonák rehabilitációjára fejlesztették ki a csörgőlabdát, de idővel egyre népszerűbb lett az egész kontinensen és az 1960-as évektől Európa számos országában rendeznek bajnokságokat is – adott egy kis történelmi áttekintést Kovács István. A pedagógus hozzátette: húsz esztendeje pedig már a paraolimpia egyik sportága is a csörgőlabda. Három fős csapatok játsszák, a cél, hogy a speciális labdát – melyben kis fémgolyók vannak, hogy csörögjenek – át kell juttatni az ellenfél gólvonalán. Érdekesség, hogy a teniszhez hasonlóan itt is mindig csöndet kérnek a nézőktől, mivel a játékosok a labdát nem látják, így csak a hallásukra hagyatkozhatnak.

– Nagyon nehéz úgy játszani, hogy az ember szeme be van kötve, figyelni kellett, hol csörög a labda és minden apró zaj megzavart – mondta a játék kipróbálása után Somodi Alexandra. A keriben logisztikát tanuló tizedikes diáklány korábban harcművészetre is járt, illetve rendszeresen lovagol is, így most már el tudja képzelni, milyen lenne úgy sportolnia, ha nem látna. – Iszonyú nehéz, összpontosítani kell, így sokkal fárasztóbb – vélekedett a 16 esztendős Alexandra.

– A csörgőlabda nehéz, de ennek ellenére igen izgalmas játék – összegzett a tesi óra végén Bíró Annamária. A 15 éves diák szerint az volt benne a legbonyolultabb, higy szinte csak az utolsó pillanatban hallotta meg, honnan is gurul felé a labda. – Úgy érzem, jól ment és volt néhány sikeres védésem is – mondta mosolyogva Annamária. Az ugyancsak logisztikát tanuló lánytól a mozgás nem áll távol, mivel a lakhelyén, Magyarcsanádon néptáncol.

Munkatársunktól. K.