Egy pillanat az örökkévalóságnak: régi képek titkainak nyomában

Terendi Viktória néprajzkutató fellebbentette a fátylat a régi esküvői fotók titkairól. Mint megtudtuk, a kiállításhoz olyan fényképekből válogatott, amelyek bár a múzeum gyűjteményének a részét képezik, csak ritkán kerülnek a közönség elé. A mai kor számára talán nehéz megérteni őket, ezért is született meg az előadás. „Mindenki szeretettel gondol a saját családi képei közt ezekre a régi darabokra, de a póz, a gesztusok, a ruházat sokszor már idegen a mai szemnek.”

Terendi Viktória

A fényképezésnél, ha régi fotókkal találkozunk, mindig szem előtt kell tartani, hogy egy kulturális folyamat része. Amikor Vásárhelyen megjelent ez az új technika – 1870 körül nyílt az első fotóterem – a fő vendégkör a polgárosult rétegből állt, de egyre nyitottabbá vált a helyi társadalom többi tagja is.

A társadalmi normáknak igen jelentős szerepe volt: íratlan szabályok határozták meg azt, hogy az utcán, a különböző eseményeken hogyan kell megjelenni, de azt is tudta mindenki, hogy a személyek közötti kapcsolatokat hogyan kell kezelni (például hogy a férfi a nyilvánosság előtt hogyan viselkedhet a nővel). Ezeknek a normáknak próbáltak megfelelni a fényképezés során is, bár igyekeztek egy idealizált képet mutatni magukról, hiszen a legjobb ruhájukban jelentek meg, a frizurájukat megigazíttatták.

Aki már több ilyen fényképet is látott, annak talán szemet szúrt, hogy a legtöbb képen komornak tűnnek ezek a személyek. Ennek okairól is beszélt Terendi Viktória: még a bizalmi kapcsolatban sem a mosoly volt az egyértelmű közlési forma. Ráadásul ezek a képek sokáig készültek, hiszen időjárástól függően, több percet is igénybe vehetettek és ennyi ideig fárasztó lett volna megtartani egy mosolyt.

„Az ideálokhoz próbáltak idomulni és emiatt nagyon sematikusnak tűnnek ezek a képek: sok a hasonló megjelenésmód, hasonló pozitúrákban láthatjuk a személyeket, ami nem csak az esküvői képekre igaz.” A múzeumban lehetőség van arra, hogy megfigyeljék a kronológiát, hiszen 1900-tól egészen ’50-ig el lehet jutni a képekkel, ami megmutatja a változatosságot. Kirajzolódik, ahogy megváltozik a ruházat és az a mód, ahogy egymással érintkeznek.

A férfiaknál a parasztság körében megfigyelhető, hogy eleinte mentét, dolmányt viseltek, ami később zakó, fehér ing lett. A nők esetében látványosabb a változás: a habos ruha, ami eleinte az arcot leszámítva szinte mindent eltakart, fokozatosan egyszerűbbé vált.

A fotón a menyasszony látható a fátyolban, a képet pedig ugyan az a fátyol keretezi, a maga közel 80 éves valóságában.

A kiállításon 12 kép és más, a korabeli házassághoz kötődő tárgy (például az esküvői ünnepélyre szóló meghívó) lett elhelyezve, amit igyekeztek interaktívvá tenni. Az érdeklődők többek között megismerhetik Juhász Nagy Vilmos és felesége történetét, ami kis táblák mögé lett elrejtve, de selfizésre is van lehetőség.

A kiállítás vasárnap délutánig lesz megtekinthető, a belépés díjtalan. Ha házaspárok látogatnak el a múzeumba, az állandókiállításokat féláron tekinthetik meg, szombaton pedig ingyenes jegyes fotózás lesz.