Lehullott a lepel az esküvői képek titkairól!

Az 1900-as évek elejétől egészen az ’50-es évekig terjedő esküvői fotó kiállítás azonnal a régmúltba repít vissza bennünket. A képeken szereplő házaspárok, amellett, hogy megörökíttették életük egyik legjelentősebb eseményének pillanatát, üzennek a mai kor emberének is. Hogyan? Mivel? Terendi Viktória, néprajzkutató elárulta.

“A kiállított esküvői fotókon nyomon követhető egyrészt a divat változása, másrészt társadalmi csoportokba sorolhatóak a képeken lévő emberek, harmadrészt pedig az adott korra jellemző férfi-női kapcsolatot is leképezik” – mondta a néprajzkutató.

Terendi Viktória

Az esküvői ruházat tekintetében egy középparaszti rétegből származó századeleji férfi ruházata például paraszti viseletből állt, tehát egy posztónadrág – amely a csizmába volt begyűrve – és egy dolmány jellemezte az öltözékét. A szetten lévő esküvői bokréta jelezte mindössze, hogy itt egy esküvőn átesett férfiemberről van szó. A későbbiek során megjelennek az ingek, a zakók, amelyhez fehér vagy sötétebb nyakkendő társul, a ’20-as években pedig megjelenik a zsebkendő is, amely a mai napig divat maradt. A női ruházat már valamivel bonyolultabban írható le, itt minőségben igen nagy eltérések mutatkoznak az egyes társadalmi rétegeknél. Alapvetően gyakori a csipke és a műselyem, valamint a nehéz anyagok használata. A tehetősebb rétegek hölgyei természetesen a csipkét és a selmyet részesítették előnyben. A 20.század elején hosszú, bonyolult ruhák voltak jellemzőek, és előírás volt, hogy az arcon kívül egy testrész sem lehet fedetlen. Erről a hosszú ruhán kívül kesztyűk, nagy fátylak gondoskodtak.

A ’20-as években ez a konzervativizmus kissé oldódott, megjelentek a rövidebb szoknyák és fátylak, mindez kifejezte az erkölcsi elvárások enyhe lazulását is. A ’30-as években ismét a hosszú ruha a trendi, és egy elegánsabb, nőiesebb megjelenéssel írható le az ekkori esküvői divat. Az ’50-es években már modernebb szabásvonalak is helyet kapnak, a fátyol helyett a fiatal ara választhatott kalapot is.

A férfi-női kapcsolatról is igen sokat árulnak el az esküvői fotók, ez a beállításokban és a gesztusokban érhető tetten, amelyek széles repertoárt mutatnak be a fél évszázadot átfogó kiállítás darabjai között. A század elején igen jellemző volt, hogy az újdonsült férj széken ül,mint egy király, mellette a háttérben a fiatalasszony. Ez kifejezi a férfi középponti szerepét a kapcsolatban, illetve a család eltartásának felelősségét is. Természetesen az ekkortájt készült fotók közül is akadnak “újítóak”, van, ahol a feleség rátámaszkodik hites urára, teszi ezt akár flegmán is, jelezve azt, hogy bár a férfi hordja a nadrágot, azért neki is van beleszólása a dolgokba.

A férjre támaszkodó feleség persze azt is kifejezi, hogy a nő támaszkodhat kedvesére. Az 50 év egyéb pózai között gyakran láthatunk egymás mellett álló párokat is, nem igen érintkezve egymással. A ’30-as években már merész beállításokat is láthatunk, az arcok összeérnek a hitvesi párról készült fotókon.

S hogy mi az oka annak, hogy nem mosolygnak az esküvői párok? “10 percen át tartott akkoriban egy fotó elkészítése, amely szinte kizárta, hogy a pár mosolyogjon rajtuk, hiszen akkor már valamilyen görcsösség jelent volna meg arcukon” – mondta Terendi Viktória, aki azt is elárulta, hogy az esküvőknek nagy szerepük van a fotográfia elterjedésében, hiszen ez az esemény még a legzárkózottabb rétegeknél is hamar teret hódított, mert már akkoriban is egy nagyon jelentőségteljes eseményként élték meg a boldogító igen kimondását. A fél évszádadon átívelő fotókiállításon hiba nélküli arcokkal találkozhatunk, mert már akkor is rendkívül közkedvelt, mi több, elvárt dolog volt a retusálás.

A 12 fényképből álló kiállítást – amelyen régi meghívókat is láthatunk – február 18-ig tekinthetjük meg a Tornyai János Múzeumban.

Ács Helga