Lonovics József püspökre emlékeznek Makón
Lonovics József csanádi püspök volt az, aki pásztorlevelében a haza védelmére hívta fel 1848-ban a híveit, aki Rómában eljárt a vegyes vallású házasságok ügyében és a külföldön élő magyarok lelki gondozására megalapította a Szent László Társulatot. Szerdán délután rá emlékeznek Makón. A képen Lonovics József egy korabeli litográfián.
Korom András – Makó
Születése 225. évfordulója előtt tiszteleg a Szent István Király plébánia, a Fájdalmas Szűzanya Templomigazgatóság, a Máltai Szeretetszolgálat makói csoportja és a Szirbik Miklós Egyesület szerdán délután fél 5-től. A résztvevők délután fél 5-kor helyezhetik el koszorúikat az egykori csanádi püspök Csanád vezér téri emléktáblájánál, ahol köszöntőt Pálfai Zoltán plébános mond. Ezt követően Orbán Imre idézi fel Lonovics József emlékezetét. A megemlékezés záróaktusaként Gyula Endre volt megyéspüspök celebrál engesztelő misét Lonovics József püspökért, a Fájdalmas Szűzanya Kápolnában.
De ki is volt az 1793-ban született Lonovics József? Egerben végezte el a teológiát, 1817-ben szentelték pappá, s ezt követően Fischer István egri érsek vette maga mellé szentszéki jegyzőnek, majd érseki titkárnak. Lonovics két szónoklatával szerzett nevet magának. Az elsőt a borsodi főispán temetésén, a másodikat utódja beiktatása alkalmából mondta. Ezután meredeken ívelt felfelé egyházi pályája, 1829-ben egri kanonok és teológiai tanár lett. Káptalani követként részt vett az 1830–1833-as országgyűléseken, ahol beszédeivel országos hírnévre tett szert. 1834. március 3-án nevezték ki csanádi megyés püspökké, 1838-ban királyi táblai főpap lett. Székhelyén 1841-ben bölcsészeti és jogi líceumot alapított, a népiskolákat, valamint az egyházi és szociális intézmények létrehozását elősegítő intézkedéseket tett. A püspöki kar őt küldte Rómába, hogy a vegyes vallású házassági ügyek rendezéséről tárgyaljon. 1843 július 6.-án V. Ferdinánd magyar király nemesi címet adományozott neki valamint testvéreinek és unokaöccseinek.
1848. március 18-án Lonovics József jelentette be a püspöki kar nevében, hogy az egyház lemond a tizedjogról. V. Ferdinánd király 1848. június 25-én egri érsekké nevezte ki, de hivatalát nem foglalhatta el. Pásztorlevelében híveit a szabadságharc idején haza védelmére szólította fel. A külföldön élő magyarok lelki gondozására megalapította a Szent László Társulatot.
1849. június 2-án Lanzendorfban letartóztatták, azzal a váddal, hogy részt vett a rebellis országgyűlésen és hozzájárult, hogy a temesvári székesegyházról leverjék a császári sast. Kiengedték, de október 1-jén újra letartóztatták. A pesti Újépületbe került. Rákényszerítették, hogy lemondjon egyházi címeiről, majd a melki apátságba száműzték. November 5-én Scitovszky János hercegprímás tiltakozása hatására 1850. január 3-án szabadon engedték, de el kell hagynia az országot.
1860-ban térhetett újra haza, mint amasiai címzetes érsek, a hétszemélyes tábla ülnöke és a pápa által kinevezett vizsgáló. A Deák-párthoz csatlakozott. Az enyhülés egyik jeleként 1866-ban kalocsai érsekké nevezték ki. Súlyos torokbaja miatt azonban ezt a székét sem foglalhatta el. Néhány hónappal később meghalt.
