Hegedűs Zoltán: Vásárhely nem kér a káoszból! – VIDEÓ

Vásárhely24: – Mit olvasott legutóbb?

Hegedűs Zoltán: – Ken Follett Évszázad-trilógia két részén már túl vagyok. Remélem, a születésnapomra megkapom a harmadik részt is. Nagyon izgalmas olvasmány: ha ilyenek lennének a történelemkönyvek, a gyerekek sokkal nagyobb kedvvel tanulnák a törit.

Vásárhely24: – A gyerekek nem szeretik már a könyveket, inkább az interneten lógnak vagy filmeket néznek. Apropó, ön milyen filmeket néz?

Hegedűs Zoltán: – Nagyon ritkán ülök le a televízió elé. A filmeket moziban szeretem nézni. Leginkább a fiúkkal szoktunk mozizni. Legutóbb a Star Wars 8. részét néztük meg, tavaly a Tenkes kapitányát és az Indul a bakterházat fedeztük fel.

Vásárhely24: – Édesapja, Hegedűs Lajos 16 évig volt önkormányzati képviselő Hódmezővásárhelyen. Annak idején, 2006-ban nem próbálta meg lebeszélni önt a politikai pályáról?

Hegedűs Zoltán: – Nem próbált lebeszélni, sőt, azt gondolom, fontos szerepe volt abban, hogy elinduljak ezen az úton. Akkor volt képviselő, amikor Vásárhelyen a legnagyobb politikai-közéleti viharok dúltak. Nagyon sokszor úgy tűnt, a velük szemben álló erőknek hadseregeik vannak, amivel szemben ők csak egy maroknyian állnak, vállt vállnak vetve. De mindvégig kitartottak. Mindez nagymértékben befolyásolta azt, ahogyan a közéleti munkára tekintek. A közösségért dolgozni hatalmas felelősség. Képviselőnek lenni elsősorban szolgálatot jelent, amit az elvégzett munka határoz meg leginkább. A pártpolitika soha nem vonzott igazán, én a munkában és az eredményekben, nem a lózungokban és a pózolásban hiszek. Az édesapám és a feleségem, Tünde mindig támogattak. Mindketten hasznos és gyakorlatias tanácsokkal látnak el.

Vásárhely24: – Az ön édesapja kinek a pártján állt Rapcsák András polgármester 1999-es
felfüggesztésekor?

Hegedűs Zoltán: – Édesapám és Almási István kitartottak Rapcsák András mellett. Az adott szó, a becsület és a tisztesség számukra szent volt. A legnehezebb időkben sem remegett meg a térdük, miközben sokan szembefordultak velük, elárulták és ahol csak lehetett támadták őket. Apám a mai napig emelt fővel megy végig Vásárhely utcáin és Almási Istvánt még azok is szerették, akik soha az életükben nem szavaztak a Fideszre és nem is fognak. A vitának, a káosznak azonban nyertesei nincsenek, csak vesztesei vannak. Vásárhely majdnem csődbe ment, a polgárháborús állapotok miatt értékes éveket vesztett el a város. Szörnyű időszak volt,
mindenkit megviselt.

Vásárhely24: – Tegyük fel, hogy az ön riválisa, Márki-Zay Péter lesz február 25-én a befutó. Hogyan tovább?

Hegedűs Zoltán: – Nem szeretnék jóslásokba bocsátkozni, február 25-én a vásárhelyiek majd eldöntik, merre haladjon tovább a város. Egy biztos, ha a ’99-es káoszhoz hasonló helyzet áll elő, annak Vásárhely ismét csak a vesztese lesz.

Vásárhely24: – Ugorjunk még vissza 2006-ba! Mit szólt a felesége, amikor elmondta, hogy a politikai pályára lép?

Hegedűs Zoltán: – Édesapám 2006-ban hagyta abba az aktív politizálást, nem indult újra képviselő-jelöltként. Lázár János kért fel, hogy folytassam édesapám munkáját. Tisztában voltunk azzal, hogy milyen egy képviselő élete: hányan csöngetnek, hányan telefonálnak, hány helyre kell menni egy nap. Csak annyit kérdeztem a feleségemtől: elvállaljuk? Igent mondott. Azt nem tudom, hogy azóta megbánta-e, hiszen rengeteget dolgozom, sokkal kevesebbet vagyok itthon, mint azelőtt.

Vásárhely24: – A családja, a felesége és a gyerekei mennyire tolerálják, hogy nincs itthon?

Hegedűs Zoltán: – Az alpolgármesteri munka mellett normális, kiegyensúlyozott életet tudtunk élni. Rendszeresen kirándultunk a gyerekekkel, néha moziba is eljutottunk. December óta két ember munkáját kell elvégeznem a városházán: az alpolgármesteri és a polgármesteri
teendőket. Nem ritka, hogy naponta 12-14 órát vagyok talpon. A feleségem nagyon jól
helytáll, ő teremti meg a hátteret mindehhez. Rengeteg energiát fektet abba, hogy
nyugodtan tudjam végezni a munkámat. A fiúk ugyan önállóan mennek az iskolába, de a
délutáni foglalkozásokra és edzésekre vinni és hozni kell őket.

Vásárhely24: – A felesége mivel foglalkozik?

Hegedűs Zoltán:– Tündének korábban a lovaglás volt a hobbija, ahogy a gyerekek megnőttek, elkezdte oktatni. Nagyon ügyes, a fiúkkal néha szoktunk lovagolni, ahogy az időjárás és az időnk engedi.

Vásárhely24: – Churchill híres mondása volt, hogy „csak semmi sport”! Megfogadja az egykori angol miniszterelnök tanácsát?

Hegedűs Zoltán: – Nagyra tartom Churchill munkásságát, leginkább a háború alatti kiállását, de a sporttal kapcsolatban tévedett. Nagyon jó mozogni. Régebben több időm volt a sportra, most – ha tehetem – fallabdázni járok a Vívócentrumba. Egy óra squash teljesen átmozgat.

Vásárhely24: – 2006-ban a tarjáni városrészben indult. Miért itt?

Hegedűs Zoltán: – Tarjánban nőttem fel, szinte mindenkit ismerek. Apám is a tarjáni körzetet vitte, így nagyon jó politikai tanácsadóm volt az elmúlt 11 évben.

Vásárhely24: – Almási István 2014-ben kérte fel önt alpolgármesterének. Honnét az ismeretség?

Hegedűs Zoltán: – Pista bácsit nagyon régóta ismertem és tiszteltem. Talán szerdánként léptek fel a városban a Promenád Dixielanddel. A barátaimmal minden koncerten ott voltunk. Mint törzsrajongók, összebarátkoztunk a zenészekkel. A családi kapcsolat tovább mélyült 1999-ben, amikor kiálltunk Rapcsák András mellett.

Vásárhely24: – Mivel foglalkozott, még mielőtt alpolgármester lett?

Hegedűs Zoltán: – A Hódmezővásárhelyi Eötvös József Szakképző Iskola igazgatója voltam. Nagyon szerettem informatikát tanítani. Az informatikában benne van a folyamatos fejlődés igénye, valamint az, hogy az elméletet, hogyan lehet gyakorlati célokra használni. Igyekeztem mindig valamilyen különleges feladattal készülni az órákra, amiből a diákok tanulhattak.

Vásárhely24: – Az informatikusokról azt tartják, hogy „kockafejek”. Ön is ilyen?

Hegedűs Zoltán: – Találkoztam már ilyen emberekkel, tudom, hogy miről beszél. Mérnök-informatikusként megtanultam rendszerekben gondolkodni, mindennek a gyakorlati oldalát, az eredményét nézni és döntéseket hozni. Talán ez az oka, hogy soha nem a pártpolitika, a nagy ideológiai viták, vagy a kampánylózungok érdekeltek, hanem a munka. A polgármesterség egy lehetőség arra, hogy segítsem Vásárhelyt fejleszteni, a közösség életét jobbá tenni. Apámtól
megtanultam, hogy képviselőnek lenni nem privilégium, nem dicsőség, nem rivaldafény,
hanem munka és szolgálat.