Az angol oktatásától a néptáncig
A gyerekek mellett felnőttek is helyet foglaltak kedden a makói Szent István Egyházi Iskola tantermeinek padjaiban. Az intézményben már régi hagyománynak számít, hogy nem csupán a leendő elsősök szüleit hívják el, hanem már a most itt tanuló diákokét is. Ennek a lényege, hogy a közelebbről megtapasztalják, milyen oktatás, illetve nevelés is folyik az iskola falai között. Szabó Anita Mária szeptembertől kap egy első osztályt. A pedagógus első munkahelye a Szignum. Röviden ő ismerteti a keddi nylít napot:
##audio:5322##
Ádók Emma
Ádók Emma az 1/a osztály kisdiákja. – Szeretek ide járni, mert már barátokat is szereztem, a legjobban a nagyszüneteket kedvelem, mert akkor lehet fogócskázni, játszani – árulta el a kislány mosolyogva. Emma elmondta: kedvence a rajz. – Állatokat szoktam rajzolni, s leginkább lovakat, a keresztapám sokszor levisz a lovardába, ahol megsimogathatom a pacikat – fejtette ki Emma. Nem ő az egyetlen szignumos a családban, a nagyobbik testvére innen ballagott el, a kisebbik pedig most is itt tanul.
Ha egy későbbi szülő még gyermekként egy olyan iskába járt, amit nagyon szeretet, akkor esély van arra, hogy a leendő csemetéjét is oda fogja beiratni. Ez Horváth Zoltánnál természetes. – Egykoron itt tanultam én is, igaz, akkor még más jellegű volt az iskola – tudtuk meg a Galamb József Mezőgazdasági Szakgimnázium igazgatójától. Horváth Zoltánnak négy gyermeke van. – A Szignum szellemisége nagyon megfelel a számunkra, így Benedek fiam itt negyedikes, Hanna lányom másodikos, Dóra szeptembertől, Mária pedig négy esztendő múlva lesz szignumos – sorolta a büszke édesapa.
– Az iskolánk szerzetesi fenntartású egyházi intézmény, a legfőbb profilunk az idegen nyelv és azon belül az angol – nyilatkozta Horváth János. A Szignum igazgatója arra is kitért, hogy a mozgásra is nagy hangsúlyt fektetnek. A háromszáz diákjuk a negyven pedagógus irányításávall többek között úszik, korcsolyázik, illetve nép- és társastáncot is tanul. Horváth Jánost hallja:
##audio:5321##
Munkatársunktól. K.
