Kifejezések, melyeket leginkább Hódmezővásárhely környékén használnak

A napokban egy vendégség alkalmával szóba kerültek azok a kifejezések, melyeket jóformán csak itt, a Dél-Alföldön, vagy az is lehet, hogy csak Hódmezővásárhelyen értenek az emberek. Ezek a szavak nem csak a mi családunkban ismeretesek, azonban az is igaz, hogy nem minden ismerősöm volt képben, amikor ezeket a szavakat mondatba foglalva hallották a vacsora asztalnál.

És akkor most jöjjön – a netes gyűjtés és a dédszüleink által ránk ragadt – néhány szó, mondat, melyek fejtörést okozhatnak azoknak, akik csak vendégként érkeznek a városunkba:

Ott van a garaboly a firhang mögött! – Ott a kosár a függöny mögött!

Na, itt viszik! (+ felfele mutató ökölmozdulat)– Biztosan nem lesz úgy!

Leviszem én sec-perc alatt! – Gyorsan leviszem.

Józsi egész este fekszik a sezlonyon! – Józsi egész este a heverőn hever.

A gyerekek kint palincsoznak! – A gyerekek kint libikókáznak.

A pogácsa ott van a vájlingban! – A pogácsa abban a fém edényben van.

Ez a gyerek állandóan itt kalamol, ahelyett, hogy játszana bent! – Ez a gyerek állandóan itt kotorászik, ahelyett, hogy játszana bent!

Hagyd Julit, ma elég béngyókos! – Juli ma elég kedvetlen, betegeskedő.

Cimet – fahéj

A Wikipédia így ír a Dél-alföldi nyelvjárásról:

„Fő jellemzője az ö-zés (átmenet az „e” és az „ö” között), amely a nyelvterület egy jelentős részén végigvonul, például embör (ember), mögitta(megitta), mögötte (megette). Szókincs: E téren ez a terület mutatja a legkevesebb önállóságot, egyszer a dunántúli, máskor a palóc, helyenként a tiszai nyelvjárásterület jellegzetes tájszavait találjuk meg. Ennek településtörténeti okai vannak. Ez a terület szenvedett legtöbbet a török világban, majd utána jelentős részben a magyar nyelvterület különböző tájairól települt be.”