Tizenhárom éve hunyt el Bessenyei Ferenc

1940-ben a szegedi Városi Színházban kezdte pályáját, 1942-től a Miskolci Nemzeti Színházban, 1944-től a budapesti Nemzeti Színházban, utána több helyen (Budai Színház, Vígszínház, Hódmezővásárhely, Magyar Színház), majd újra Miskolcon.

A Szegedi, majd a Pécsi Nemzeti Színházban játszott egy-egy évadot. 1950-től 1963-ig, 1967-től 1973-ig, majd 1980-tól 2000-ig a Nemzeti Színház művésze. 2000-től a korábbi Nemzeti társulatában maradt, így a Magyar Színház tagja lett. 1963–tól 1967-ig, majd 1973-1980 között a Madách Színházban játszott. 1981 után nyugdíjba vonult, csak szerepekre szerződött, 1997-ig, utána lajosmizsei tanyáján élt, visszavonultan.

Élete utolsó napjáig aktív volt, színházba járt, kitüntetést vett át (az utolsót 2004. december 1-jén), tévéinterjút adott (az utolsót 2004. december 7-én, amelyet december 24-én sugárzott a televízió). Otthonában, békésen hunyt el. A Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. (forrás: B. Élthes Eszter, az özvegy)

Közel 80 filmben és megszámlálhatatlan tévéjátékban volt főszereplő. Orgánuma, elegáns szuggesztív egyénisége, elementáris erejű szerepformálása, humora, intellektuális ereje, kitűnően érvényesült klasszikus hősök megformálásában, színpadon és filmen egyaránt.

Felesége B. Élthes Eszter „Férjem, a komédiás” címmel írt róla könyvet, amely 2004 novemberében jelent meg.

Bessenyei Ferenc díjai és kitüntetései:

Farkas–Ratkó-díj (1951)
Kossuth-díj (1953, 1955)
Érdemes művész (1954)
Kiváló művész (1970)
SZOT-díj (1978)
Munka Érdemrend Arany fokozata (1979)
EMeRTon-díj (1988)
A Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1989)
A Nemzeti Színház örökös tagja (1989)
A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1994)
Várszínházért-díj (1994)
Örökös tag a Halhatatlanok Társulatában (1997)
Magyar Örökség díj (2000)
A Nemzet Színésze (2000)
Magyar Művészetért díj (2004)
Hódmezővásárhely díszpolgára (2004)
Lajosmizse díszpolgára (2004)

forrás:wikipedia