Lehet büntetés a halhatatlanság

Salieri (Pataki Ferenc) és Mozart (Poroszlay Kristóf) (Fotó: Törköly József)

Sokan sokféleképpen próbálták végigjárni a hírnév felé vezető utat. Elérni azonban csak a legszerencsésebbeknek sikerült. Hogy ez valóban szerencséjük-e, rengeteg ellenpéldát lehetne felhozni. Hisz a hírnév áldozatokkal is jár. Vagy szinte csak azzal.

Peter Shaffer darabjában, az Amadeusban, amelyet a Szegedi Nemzeti Színház 2017/2018-as évadában Rusznyák Gábor rendezésében láthat a közönség, Mozart (Poroszlay Kristóf) és Salieri (Pataki Ferenc) kettősének próbálkozásait figyelhetjük meg.

Mint az érme két oldala, olyan ez a két figura. Az egyik oldalon a zseni, akinek a körme alatti piszokban is több tehetség lakozik, mint kortársai bármelyikében. Könnyen és gyorsan alkot, a hangjegyek birodalma gyerekjáték a számára, viszont az emberi játszmák szövevényében nem igazodik ki. Wolfgang Amadeus Mozart mindörökre gyerek maradt, szenvedélyes az élet minden területén, idegesítő, egyszerűen túl sok.

Ellenpontja Antonio Salieri, aki korának ünnepelt tehetsége, a Mozarttal való találkozásig minden emberi és isteni törvény tisztelője, betartója. Középszerű. És igazi tragédiája abban áll, hogy saját maga középszerűségét fel is ismeri. Tudja gyengeségeit, de nem képes túllépni rajta, görcsösen vágyik a zenei nagyszerűségre, amit Mozartnál felfedezett, de azt sosem tudja elérni. Shaffer darabja szerint szembekerül magával és Istennel is, s végül ellensége elpusztítójává esküszik fel, hogy aztán tanúja legyen önmaga elmúlásának is.

Shaffer drámája összetett időkezelési és elbeszélői technikát alkalmaz. A halálára készülő Salieri vergődéséből vissza-visszaugrunk abba a korba, amikor végigkövethetjük Mozart és Salieri ténykedését az osztrák udvarban. A kort megidéző díszletek (Debreczeni Bori) és jelmezek (Ignjatovic Kristina) tették teljessé a színházi élményt a szegedi Kisszínházban.

ÉR.

Fotók: szinhaz.szeged.hu, Törköly József