quotescamera408D8217-1508-42F1-8C7C-9B81D4D48B57BF2C6754-57F9-416E-81DD-671EE8AD8D71DD13BF45-FD0E-4F5E-BCB8-EE0968EEB4D2DD13BF45-FD0E-4F5E-BCB8-EE0968EEB4D292333EC4-7DF2-4B9F-A7BF-114B75EE0347chevron_thin_rightchevron-downchevron-firstchevron-lastchevron-leftchevron-nextchevron-prevchevron-right582A3CB2-04DA-4E39-837D-58C0907011FD582A3CB2-04DA-4E39-837D-58C0907011FDchevron-upA659D4DE-32ED-45A3-A6C5-A48FFE2B488D75140C12-4E5F-4759-9FD3-4300BCD98B0CB69DB86E-0DDE-4383-BD92-653067C2563303A7445C-E555-4556-9278-5815BF71C9AF16DD793C-5D61-45BF-AFAF-6DE315DB19D01A6A983E-3DA3-4A07-ACA8-60B780BA8F5Bsearch-bigD9E58768-0281-47D1-8191-45C7CE673AF893DB4080-7C8D-467D-8E27-6ECB71C8D144C6DE3A5E-B153-4D9B-9D7B-F226C80BCB9A1D118CCB-65D4-4236-8317-A87D534DDCA8001646AA-7655-4585-ADCC-738ED6F09280
2025. 02. 24. hétfő
  -  Mátyás
Promenad.hu archívum

„Nem halhatok meg, operát kell énekelnem!”

2017. december 18.


„A családom olyan, mint egy nótafa” – meséli a műsor elején az énekesnő. Mindenki énekelt, dalolt, leginkább népdalokat, nótákat, és a kis Kató (ahogy otthon szólítják a művésznőt) mindig valahogy a figyelem középpontjába került. Ezt leginkább édesanyja szorgalmazta, már háromévesen külön attrakcióként konferálta fel a kislányt. A génekben is kódolva lehetett a színpadhoz, művészethez való kötődés, hiszen Katalin nagybátyja Kányádi Sándor Kossuth-díjas erdélyi magyar költő.

„Székelykeresztúron volt egy rövid időszak, amikor a kottát megismerhettem. Pici faluban nőttem fel, szájhagyomány útján mindenfélét tanultam. Szerettem volna tovább képezni magam, tanárhoz járni, de sajnos a szüleim nem tudtak elvinni Székelyudvarhelyre, ahol zeneiskola volt. Ezért is választottam később a színművészetet, mert kevés volt a zenei képzésem. Középiskolában rengeteg versenyt nyertem, rengeteget szavaltam, külföldi, nemzetközi helyszíneken egyaránt. Úgy gondoltam akkoriban, hogy ha már mindenképp a színpadon akarok maradni, akkor legyen a színház. De az éneklés volt mindig az életem. Temesváron töltöttem két évet, a szüleim nem is tudtak róla, ők nem akarták, hogy színházzal foglalkozzak, azt mondták, éhen fogok halni. Azt válaszoltam: „Nem baj, ha éhen halok is, csak megtapsoljanak.” Két év temesvári időszak után rájöttem, Temesvár nem az én perspektívám, így hát hátizsákkal elindultam Budapestre. Teljesen a nulláról indultam.”

Benedekffy Katalin

Érdekes módon került kapcsolatba az operával is. Szolnokon korrepetítora, Simon Erika jegyezte meg azt, hogy olyan szép hangja van, hogy kár lenne, ha megmaradna a musicaleknél, miért nem próbálja ki az operát. Ahogy elmesélte Katalin, az egy borzasztóan sűrű, megterhelő időszak volt, rengeteg fellépéssel, és ehhez jött még hozzá a musical és az opera közötti őrlődés is. Egyik napról a másikra lebetegedett, bekerült a kórházba. Az orvosok nem tudták, mi baja van, teljesen lemondtak róla, de ő így reagált: „Én nem halhatok meg. Én még fel akarok menni a Fogarasi-havasokba, én még el akarok menni Csíksomlyóra, és szeretnék operát énekelni.” Teljesen meggyógyult, és nem volt kérdés ezután, hogy belevág az operaéneklésbe. Rengeteget kellett tanulnia, képeznie a hangját. 20 évnyi tanulást 5 év alatt hozott be.

Azóta Katalin bejárta az egész világot: Kanári-szegetek, Montreal, Hollywood, San Francisco, Moszkva, Stuttgart, és még sorolhatnánk. Emellett természetesen a hazai közönség is folyamatosan találkozhat vele, és szűkebb hazáját, Erdélyt sem felejtette el. Rendszeresen hazajár különböző jótékonysági fellépésekre, illetve a Fogarasi-havasokat is időről-időre meg kell látogatnia, hiszen az számára az igazi kikapcsolódás.

ÉR.