A múlt versei

Horváth Istvánné Hegyi Éva elmondta, ez már a negyedik könyve, ami megjelent: van versgyűjteménye, novellája és kisregénye, valamint az újságokban megjelent írásai is egy csokorba lettek szedve. „Én nem is akartam kiadni ezeket a könyvet, de a családom rábeszélt. Az unokáim segítettek a nyomdába küldéssel.” – tette hozzá.
A Hópihék című könyvet 1950-ben, húsz éves korában készítette el, ami karácsonyi ajándék volt az édesanyja számára. Amellett, hogy verseket írt, illusztrálta is a könyvet. „Hokedlin dolgoztam, íróasztalom sem volt és kézzel írtam, mártós tollal.” – emlékezett vissza.
Körülbelül harminc kis kép van a könyvben, amelyek leginkább azt mutatják be, hogy a régi időkben hogyan játszottak a fiatalok. A versek gyerekversek: hógolyózás, fürdőzés nyáron, nyuszitojás keresés, főzőcske, homokvárépítés is megjelenik benne. „Minden, ami a gyerekeknek esemény, élmény volt. Azoknak, akik gyerekek voltak abban az időben, azért tetszik, mert ez felidézi a gyerekkorukat.” Hegyi Éva hozzátette, sajnálja a mostani fiatalokat, mert a technikai vívmányok világában, már egyszerűen nem tudnak játszani.
Még elmondta, az egyik unokája, Dávid készítette elő úgy a könyvet, hogy aztán a nyomdába kerülhessen: a képek megőrizzék a színességüket, az szöveg pedig, annak ellenére, hogy kézzel lett írva, olvasható maradjon.
Az esten a könyv bemutatása mellett, Hegyi Éva zongorán is játszott a közönségnek.