Egy jóvágású juhászember egykor és ma – felismeri?

Stekovics János még szegediként, az MTI munkatársaként kezdte fotózni a magyar pusztát, a tájba, az itt élő emberekbe aztán, bevallása szerint őszintén beleszeretett. Nem hitt a rendszerváltásban ezért 1989-ben az NSZK-ba szökött, ott alapította meg 1992-ben saját kiadóját.
Most oldalán ismét különleges képek tűntek fel, melyeket el is küldött nekünk. A képek mellé hál’ Istennek mi is mellé tudtuk tenni 2013 és 2017 őszén készült sajátunkat. A felvételeken az egyik utolsó, ismert juhász Kiss Miklós látható. Miklós bácsit sokaknak talán be sem kell mutatni, vele az egy perces találkozás is élményszámba megy a kutasi pusztában.
János a nyolcvanas évek végéig az MTI munkatársaként dolgozott, mellette a Csongrád/Békés/Bács-Kiskun megyei tanyavilágot járva örökítette meg az akkori dolgos hétköznapokat és a „komázásokat”, ahogy a híressé vált Lukács ikrek közül István mondta anno. A 80-as évek végén a vásárhelyi Tornyai János Múzeumban kiállítás nyílt munkájából, a századforduló végén pedig németországi saját kiadójában „Die Junggesellen” – Die letzten ungarischen Pusztabauern című albumában tárta a német publikum elé a magyar parasztemberek igaz(i) világát. Az idős Lukács fivér egy interjúban azt nyilatkozta róla, hogy szinte otthon volt náluk, intenzív, bensőséges kapcsolatot tartott fenn velük. – via vaskarika
Archív fotók: Stekovics János, új fotók: Vásárhely24