Ez megdöbbentő volt

Megmondom.

Gőg, arrogancia és lelki sivárság.

Egy olyan napon, amikor Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke mellett a megyei jogú városok első emberei – Soprontól Nyíregyházáig, Debrecentől Szolnokig – szinte az összes környékbeli településvezető, egykori és jelenlegi munkatársak, valamint tisztelők fejet hajtanak Almási István ravatala előtt, mert számukra fontos a tisztelgés egy elhunyt ember emléke előtt, aki soha nem gyalázta meg politikai ellenfeleit, s mindig tiszteletben tartotta a tőle eltérő nézetűek véleményét is … Botka László távol maradt.

A szegedi polgármester ezzel a viselkedésével kiállította magáról a bizonyítványt: nem ismeri a tiszteletet. De még a jó modort sem. Ha eljött volna, akkor látja, hogy szocialista Szirbik Imre szentesi polgármester, illetve más pártokban politizálók is fontosnak tartották, hogy elhelyezzék a megemlékezés virágait. Botka László erre nem volt képes.

Megfogalmazhatnám másként, de nem fogom. Nem, mert ez nem politikai baklövés, nem mellényúlás a parlamenti szavazógombnak, s nem rossz döntés. Olyan viselkedés, amire nincs mentség.

Botka László nem vett részt Almási István gyászszertartásán, nem rótta le kegyeletét és nem hajtott fejet, ahogyan azt ezrek tették meg, sokan közülük olyanok, akiknek a szegedi polgármester részvétlensége vérlázító volt.

Bebizonyosodott, hogy a szegedi polgármester – aki oly sokszor hangoztatja szociális érzékenységét, valamint empátiáját az emberek iránt – mondanivalója csak lózung. Botka azzal, hogy a tőle 25 kilométerre lévő megyei jogú város polgármesterének temetésére nem ment el, azt bizonyította, hogy kiveszett belőle a normális értékítélet és az emberi érzés utolsó szikrája is.

H. É.