Száz éve az Ady család szolgálatában

140 évvel ezelőtt született Ady Endre, ezért a Vásárhelyi Látóhatár úgy gondolta, hogy a 27. nyomtatott és a 7. elektronikus lapszám bemutatóján mást nem is helyezhetnek a középpontba, csak Adyt. A költőóriás előtti főhajtás természetesen magában a Látóhatárban is megtörténik. Egyrészt közlik benne a „Szeretném, ha szeretnének” című költeményt, másrészt Markovics Horváth Antaltól egy Ady-portré is található a lapszámban. Utóbbi alkotást az est idejére, a könyvtár olvasótermében is kiállították.

Különleges vendége volt a rendezvénynek Szilágyi Enikő, aki az érdmindszenti Ady Endre Emlékház munkatársa, a hagyaték gondozója, akinek felmenői egy évszázada állnak az Ady család szolgálatában. A nagymama 1917-ben került hozzájuk cselédként, és egészen 1937-ig Ady édesanyjának a szolgálatában maradt. Majd gondnok lett, amikor 1957-ben megnyitották az Ady Múzeumot.

Szilágyi Enikő

A tisztséget Szilágyi Enikő édesanyja, édesapja, illetve ő maga is továbbvitte, -viszi. „A sors mindenkit kirendelt valahova, és ott kell szolgálatot teljesítsen. Minket ide rendelt, és ezt kell, hogy teljesítsük” – fogalmzott Szilágyi Enikő, aki hozzátette, hogy összes felmenőjének egy-egy fontos barátságot hozott el az Ady család szolgálata, de nincs ez másként az ő esetében sem, számára Benák Katalin, a Vásárhelyi Látóhatár főszerkesztőjének barátságát hozta el az Ady család.

Benák Katalin

Szilágyi Enikő azt is elmesélte, hogyan emlékeztek meg Ady születésnapjáról szülőhelyén, Érdmindszenten. ebből kideült, hogy háromnapos rendezvénysorozat keretén belül ünnepeltek, ami Nagykárolyban végződött, ahol egy köztéri Ady-szobrot is felavattak.

Az est vendége volt még Dömötör Mihály fotóművész, valamint Bernátsky Ferenc, a Tornyai János Múzeum helytörténésze, akik Hódmezővásárhelyt a fotósok szemszögéből mutatták be. A lapszám számos különleges írást tartalmaz (és ezek sok esetben az elektronikus lapban sokkal bővebb terjedelemben jelennek meg, illetve kiegészül ez a verzió más, olyan írásokkal is, amelyek a nyomtatottba nem fértek el), közülük azonban Benák Katalin kiemelte Zámpory Vilma költeményeit, aki valamikor barlangász volt, és ezzel kapcsolatos emlékeit elevenítette fel írásaiban.

A Livecoals együttes és Dömötör Mihály

Produkcióikkal emelte az est fényét: Torma Evelin (vers), Rácz Attila (vers), valamint a Livecoals együttes (ének és gitár).

ÉR.