Lelki utazás az Édenbe

A hódmezővásárhelyi Károlyi Színpad 2009-ben jött létre, akik azóta nem csak Vásárhelyen, hanem több vidéki helyszínen is felléptek. Az amatőr társulat hetente egyszer jön össze, hogy próbáljon, de egy-egy darab közeledtével már heti két alkalomra sűrűsödnek a próbák. Az egyik legnehezebb pont ezeknek a találkozóknak az időpontját meghatározni, hiszen mindenkinek van egy „fő munkahelye” a társulaton kívül, van, aki iskolába jár, mások pedig dolgozni.

fényesi Tóth János

A társulat egyik tagja fényesi Tóth János, aki úgy került kapcsolatba a Károlyi Színpaddal, hogy az általa szervezett beszélgetős programsorozatnak, a Vásárhelyi Estéknek volt olyan epizódja, ami a magyar kabaré történetével foglalkozik. „Azóta ott ragadtam közöttük. A férfi hang, színész kevés náluk, így ha volt valami alkalom, akkor mindig mondták, hogy gyere már, tanuld meg, és még egy-két dalt is énekelj. Minden közösségnél elsődleges, hogy elfogadják egymást. Én úgy veszem észre, hogy a Károlyi Színpad társulati tagjai elfogadják egymást. Ebből adódóan a munka is harmonikus és gördülékeny” – fogalmazott fényesi Tóth János, aki a pénteken színpadra vitt darabnak, az Éden este tízignek nemcsak szereplője, hanem a szerzője is.

A darab egy trilógia második része (bár önállóan is teljesen értelmezhető, megállja a helyét). Az első rész, az Öt perce az Édentől mintegy hat évvel ezelőtt jelent meg könyv formájában. A folytatást vitte most színre a Károlyi Színpad, ami a társulat életében nemcsak azért különleges dolog, mert egy háromrészes mű második darabját mutatják be, hanem mert a Károlyi Színpad elsődlegesen komikus, vicces műveket dolgoz fel. Fényesi darabja ezzel szemben vallomásokkal, szemrehányásokkal, emlékekkel és az örök miértekkel van teletűzdelve. Az önéletrajzi ihletésű műben megrázó élethelyzeteken keresztül bontakozik ki a történet, amivel – meséli fényesi Tóth János – olykor a színésztársak is nagyon nehezen tudtak azonosulni. Máskor azonban a darab segítségével régről hozott fájdalmak oldódtak fel a próbák során. „Rólunk, emberekről szól. Olyan dolgokról, amik vagy megtörténtek velünk, vagy bármikor megtörténhetnek velünk. Ez az egyfelvonásos szembesít, de nem ítélkezik. Kimond, de nem fejez be. A nézőre bízza a továbbgondolást. Hiszen, ahogy az életben sem adhatunk tanácsot senkinek, a darab sem ad receptet a megoldásokhoz. Szándékom szerint gondolkodásra késztet. Nem is lehet más, hisz én is csupán egy vagyok közülünk” – foglalta össze fényesi Tóth János a darab célját, üzenetét.

Dalokkal átitatott előadás volt

Péntek este a Németh László Városi Könyvtár közönsége is részt vehetett ezen a lélektani utazáson. A darab szerzője elmondta, hogy mivel a könyvtárral, a vezetőséggel nagyon jó a viszony, így egyértelmű volt, hogy itt mutatják be a darabot. Különlegessége volt az előadásnak még, hogy percekkel a kezdés előtt teljes sötétségbe borult a nézőtér, az egyetlen fényforrás a zongoránál lévő lámpa volt.

ÉR.