A cukorbetegség egyben szakma is

A Makói Cukorbetegek Egyesülete minden hónapban egy alkalommal összejövetelt tart a Civilek Házában. Pénteken azonban ünnepelni jöttek, ugyanis ekkor rendezték meg a Hajnal utcai intézményben a Diabétesz Világnapi programjukat. Ezen nem csupán előadásokat hallgathattak meg, hanem uzsonnával is kínálták őket, de volt vércukorszint mérés is. A rendezvényt Fodor Antal zenés összeállítása zárta.

A cukorbetegség népbetegség, a lakosság 10 százaléka szenved tőle. Ez az arány azonban folyamatosan nő. Az egyik oka a jóléti társadalom, vagyis egyre nagyobb mennyiségben és egyre könnyebben lehet hozzájutni olyan italokhoz, ételekhez, melyek a kialakulását elősegítik. Emellett örökölhető is. Igaz, a betegség lemondásokkal is jár, de odafigyeléssel és rendszeresen ellenőrzés mellett kordában tartható.

Vízhányó Mihály évtizedek óta irányítja a Diabéteszesek Dél-alföldi Társulását. – Még gyermekkoromban diagnosztizálták nálam ezt a betegséget, vagyis 53 esztendeje vagyok 1-es típusú cukorbeteg – árulta el Mihály bácsi. Két gyermeke és nyolc unokája van, de szerencsére egyikük sem örökölte tőle ezt a betegséget. – Tulajdonképpen én úgy tartom, hogy a diabétesz az egy szakma, vagyis ki kell tapasztalni és együtt kell vele élni, hiszen sok mindent magamnak kell megcsinálni, de nem szabad elfeledkezni a rendszeres szakorvosi ellenőrzésről sem – foglalta össze az elnök. Vízhányó Mihály ezzel kapcsolatos gondolatait itt találja:

##audio:5128##

Két belgyógyász, dr. Bárdos János és Pintérné dr. Kádár Csilla is előadást tartott az összejövetelen. – Én az alacsony vércukor értékekről beszéltem, mert ez az állapot és a testsúly foglalkoztatja leginkább nem csupán a betegeket, hanem a nagy gyógyszergyártó cégeket is – sorolta a doktornő. Elhangzott: a diabéteszesek többsége túlsúlyos, s ez annak is köszönhető, hogy félnek a vércukorszint leesésétől, ezért túleszik magukat. Pintérné dr. Kádár Csillát hallja:

##audio:5129##

Munkatársunktól. K.