Aki akár már 300 emberen segíthetett

A Magyar Vöröskereszt 1954 óta szervez véradást. Több mint három évtized múlva, vagyis 1988-tól pedig november 27-ét a Véradás Napjának nyilvánították. – Ebből az alkalomból több helyszínen is megköszönjük mindenkinek a nagylelkű felajánlását, csütörtökön Makón rendeztünk ünnepséget, melyre azokat a helyieket, illetve a kistérségben élőket hívtuk meg, akik negyvenszer vagy annál többször segítettek már – nyilatkozta Agócs Lászlóné, a Magyar Vöröskereszt Csongrád Megyei Szervezetének megbízott igazgatója.

Az Autóscsárdában csütörtökön nem csupán oklveleket, hanem a szponzoroknak köszönhetően ajándékokat is átvehettek a véradók. Emellett vacsorával is kedveskedtek nekik. – Több mint ötven főt láttunk vendégül, természetesen azokról sem feledkeztünk meg, akik tízszer, húszszor vagy harmincszor adtak vért, ők a postán keresztül kapják meg a kis meglepetésüket – tette hozzá a megyei megbízott igazgató.

Az 58 esztendős Horváth Sándor Hódmezővásárhelyen született, de 25 éve Makón él, s most lett 100-szoros donor. – Már 150 fölött is járnék, ha nem most tudtam volna meg, hogy 56 naponként lehet vért adni – mondta mosolyogva a közmunkásként dolgozó férfi. De miért is lett véradó? – azt Horváth Sándor itt részletezi:

##audio:5125##

Sajtos László a sorkatonaságnak köszönhetően, pontosabban a két nap eltávozás miatt lett véradó. – Ennyi járt ugyanis annak a bakának, aki odatartotta a karját a tűhöz – vette át a szót a 80-szoros makói véradó. Miután leszerelt, a munkahelyén sem hagyta abba a másokon való segítést. Sajtos Lászlót hallja:

##audio:5126##

Munkatársunktól. K.