Csúcs ez az érzés…

Sajnos nem csak a közlekedési kultúránk kritikus olykor. Fotó: pixabay.com

Nem tudom, kinek mennyire tűnt fel, hogy az elveszett kutyák-macskák (ami egyébként példaértékű összefogásról tesz mindig bizonyságot és szinte az egyetlen területté vált, amibe nehezen keverhető aktuálpolitika) felhívásai mellett leginkább a közlekedés témái a legnépszerűbbek a helyi csoportok bejegyzéseiben.

Mondhatni, fájó tyúkszemek, amire sokan felszisszennek.

Ami egyrészt jó, mert egyből értesülhetünk változásokról, felhívásokról (no és hogy ezekről ki hogyan vélekedik, meg egy csomó plusz információ a hozzászóló helyesírási képességeiről és mindenféle beállítódásáról), szóval közérdekű dolgokról. Mondjuk, nem nagyon lehet a legjobb szándékkal sem feltenni valamit ebben a körben (sem) úgy, hogy azt negatív hozzászólás, le- és beszólás azokat ne kísérje.
Másik kategória a szabálytalanul közlekedők és parkolók lefülelésének kérdése, aminek kapcsán az embernek néha az az érzése, hogy a város tele van közteresekkel és fotóriporterekkel. Nem akarom elbagatellizálni ennek a jelentőségét, mert ami élet- és közveszélyes, rossz példa stb. azt nyilván el kell hárítani és ki kell szűrni. Más kérdés, hogy ez a fajta nyilvánosság a leginkább alkalmas forma-e a megoldásra, főként úgy, hogy egy-egy kép mögött rejlő tartalmat és okot legtöbbször nem ismerjük.
De igaz, a szabály az szabály.

Mégis, azt hiszem, mindenki érti, amikor azt írom, hogy újfajta jelenség van elharapózóban, amiben szerepet játszik a technikai fejlődés, a szereplési vágy és némi rosszindulat is. És ezt azért gondolom, mert a szenvedély csak a bűn üldözésében, a vétkesek leleplezésében rejlik, a jó példa, a normális az evidens és unalmas, közlésre és véleményezésre méltatlan (vagy hátsó szándékos, hogy puncsol valakinek a megosztó). Nagyon bátran nyilvánítunk véleményt, azzal a magabiztossággal, mintha mi sosem hibáznánk, sietnénk vagy követnénk el apróbb/nagyobb sunyiságokat és azzal a merész feltételezéssel írogatunk, fotózgatunk, mintha velünk, ilyen vagy más nem is történhetne meg.

Persze, emellett nagyon sok igazság és jó vélemény is megfogalmazódik egy-egy történés kapcsán. Engem is zavar, hogy fél 8 körül reggelente bedugul a kisváros és lehetetlen haladni, bármivel is megy az ember és még az ismert, forró pontok kikerülésének lehetősége is nehézkes. Aztán ott a sok gépjármű, amiben általában egyedül utazunk (köztük én is), a türelmetlenség, a gyakran inkorrekt gyalogos és bicajos közlekedési kultúra. (De csak mióta vezetek, azóta érzékelem én is a korábbi életveszélyes kerékpáros stílusomat.)
Szóval, kell a nyitott szem, a sok tapasztalat és szükség van összefogásra, támogatásra és persze kell a javítás lehetőségeit keresni.
Van még mit fejlődnünk.