Megnéztük: Rossz anyák karácsonya
A Rossz Anyák filmet látva megnyugodhatott, sőt, a film alatt ritmusosan bólogathatott nagy egyetértésében az anyatársadalom (zöme). Ők azok, akik rossz anyáknak érzik magukat, mert nem fess a ruházatuk, nem ülnek kétnaponta a fodrásznál, nincs idejük hetente öt alkalommal különórára vinni a csemetéjüket. Vagy, ha igen, ha simán megugorják a gyerek-kutya-házasság-karrier vonalat, akkor pedig annyi elfojtott indulat marad bennük, ami azonnal robban egy-két feles bedobása után. Az első részben akkor kezdődött igazán a film, amikor az anyák, kilépve az anyaszerepből, nekiláttak visszatalálni a régi, gátlásoktól mentes önmagukhoz.
Most eljött a Rossz anyák karácsonya film. Nagy várakozással indultam neki, mert az előzetesből kiderült, hogy erős lesz a nagyszülői vonal benne. Színre léptek a nagymamák. Hála Istennek, mert imádom Susan Sarandon és Christine Baranski játékát nézni. Most is nagyot alakítottak.
Spoilerezni nem szeretnék, de a történet jól bemutatta, hogy milyen elvárásokat támasztanak az anyák magukkal, vagy a gyermekükkel/édesanyjukkal szemben, és hogy mennyire képesek félrecsúszni a kapcsolatok még akkor is, amikor mindenki a legjobbat szeretné a másik számára.
A sztoriból jól látszik az is, hogy amit mi gyerekként nem tisztázunk a szüleinkkel, az visszahat a mi szülőségünkre is. Ez a film – noha számos életszerű helyzetet bátorkodik bemutatni – hatalmas kacagásokra ad okot, elvezethet bennünket oda, hogy elkezdjünk másképp működni anyaként, mint eddig tettük azt, illetve megmutatja, hogy mi mindent lehet megteremteni, ha empatikusak, megértőek vagyunk mások érzéseit illetően.
Mindezt úgy, hogy valójában egy vígjátékélmény bezsebelésével távozik a néző.
A film 16 + korhatár besorolást kapott. Joggal.
A Mozaik Mozi még négy alkalommal tűzi műsorára.
