Isten éltesse a 90 éves Lator Lászlót

Az 1927-ben, az akkor Csehszlovákiához, ma Ukrajnához tartozó Tiszasásváron született irodalmár pályája városunkhoz is kötődik, hiszen Makón érettségizett. Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar – német szakán végzett 1951-ben, sokáig Eötvös kollégistaként.  1950 –1955 között a körmendi gimnáziumban tanított, majd az Európa Kiadó lektora, később főszerkesztője lett.

Költészetének jellegzetessége a kötött formákhoz való ragaszkodás és a szűkszavúság; ez különbözteti meg a kortárs magyar líra legtöbb képviselőjétől. Verseket a Magyarok és a Válasz című folyóiratokban publikált először. 1969-ben jelent meg első verseskötete, a Sárangyal. Azelőtt főleg műfordítóként (Alekszandr Blok, Lermontov, Paul Celan) van jelen a magyar irodalmi életben, válogatott műfordításait Kalandok, szenvedélyek címen adják ki. Számos antológiát szerkeszt, köztük a Gyönyörök sötét kútjait a világ- és a magyar irodalom erotikus verseiből. Összes versei 1997-ben jelennek meg. Írói tevékenységét így határozta meg: „Amikor nem írhattam, a megjelenés lehetőségének legcsekélyebb jele sem volt, akkor is írtam, de csak azt szerettem megírni, amiről úgy éreztem, hogy fontos. „
A Kárpátaljai Kör elnöke,1992-től alapító tagja a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémiának. Szerkesztőként, előadóként rendszeresen szerepelt a Magyar Rádióban és a Magyar Televízióban. Hosszú időn át szerkeszti az Unikornis Kiadó sorozatát, A magyar költészet kincsestárát. Az 1989-es alapításától fogva a Holmi című folyóirat szerkesztőbizottságának tagja.

Jelentős pedagógus és esszéista. Műfordítóként egyetemi hallgatók nemzedékeit neveli és oktatja. Kitűnő előadó; esszéi nemritkán párbeszéd formájúak, először a rádióban vagy másutt elhangzott dialógusok megszerkesztett, továbbfejlesztett változatai. A hetvenes évektől a kilencvenes évekig műfordítási szemináriumot (valójában költői mesterkurzust) vezetett az ELTE bölcsészkarán. Tanítványai közé tartozott többek közt N. Kiss Zsuzsa, Ferencz Győző, Imre Flóra, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Bódis Kriszta, Imreh András, Vörös István, Lackfi János, Kemény István, Kun Árpád, Kőrizs Imre, Papp Gábor Zsigmond, Payer Imre, Szabó Szilárd, Vadász Géza, Bartis Attila, Babarczy Eszter, Szlukovényi Katalin, Zsávolya Zoltán és az irodalomtörténész Kappanyos András.

Felesége Pór Judit műfordító, szerkesztő (1931 – 1995.) volt.
Lator László pályafutását elismerések sora kísérte: Kossuth-díj, József Attila-díj, Radnóti-díj, Déry Tibor-díj, Füst Milán-díj, a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje, Rotary irodalmi díj, Szépíró Díj, Prima Primissima díj, Artisjus-díj, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje.

forrás: Oláh Nóra – képzőművész József Attila Múzeum