Világhírű operaénekesnő a Príma Díjátadón!
A székely Nagygalambfalván született operaénekesnő elmondása szerint eddigi élete tele volt csodákkal és megmérettetésekkel, változásokkal, amelyekért hálás szívvel mond mindig köszönetet Szűz Máriának, amikor Csíksomlyón jár.
Promenad: Nagybátyja, Kányádi Sándor Kossuth-díjas erdélyi magyar költő javaslatára már gyermekkorában részt vett zenei és irodalmi eseményeken. Mondhatjuk, hogy Kányádi Sándornak köszönhető, hogy a zene, az irodalom és a szereplés felé fordult?
Benedekffy Katalin operaénekesnő, színművésznő: Igen, mindenképp neki is, de az egész családomnak, ők egy nagy nótafa. Édesanyám a művelődési ház igazgatója volt, a gyerekkorom arról szólt, hogy reggeltől estig énekeltünk. Anyukám balladákat, verseket szavalt, amikor kiskoromban nem tudtam elaludni, így a zene szeretetét tulajdonképpen az anyatejjel szívtam magamba. A játszótér helyett a színpadot választottam, 3 éves korom óta szerepelek.
Promenad: Hogyan emlékszik vissza ezekre a gyerekkori fellépésekre? Milyen élményeket szerzett?
Benedekffy Katalin: 3 éves korom óta színpadon voltam, hamarabb énekeltem gyakorlatilag, mint beszéltem. Ceaușescu idején sokat kellett felvonulni, gyakran felléptünk. Én voltam a legkisebb, imádtam. Ugyanakkor édesanyám szigorú volt, ő tartotta össze a tánccsoportot. Ebben nőttem fel, balladák, legendák, népdalok, versek, nóták világában, így ez a közeg olyan volt, mint a levegővétel.
Promenad: Ön egészen kisgyermek volt, amikor már rendszeresen fellépett. Hogyan tudta kezelni gyerekként a lámpalázat?
Benedekffy Katalin: Volt persze lámpalázam, ez egy természetes dolog volt. Pár éves lehettem, amikor elmentünk Székelyudvarhelyre, ahol mindenféle nagy fesztivál volt, sokkal nagyobb, mint nálunk. Megkérdeztem anyukámat, mik azok a zsinórók, mi lesz most? Nem mertem kimenni a színpadra. Végül mégiscsak kimentem. A mai napig izgulok fellépések előtt, ha új anyagról van szó, van, hogy előtte nem tudok aludni rendesen, de amikor kimegy az ember a színpadra, megnyugszik valami benne. Egyébként is, onnan már nincs menekvés.
Promenad: Kamaszkorában milyen zenei képzésben vett részt? Miért döntött úgy, hogy színésznek tanul?
Benedekffy Katalin: Székelykeresztúron volt egy rövid időszak, amikor a kottát megismerhettem. Pici faluban nőttem fel, szájhagyomány útján mindenfélét tanultam. Szerettem volna tovább képezni magam, tanárhoz járni, de sajnos a szüleim nem tudtak elvinni Székelyudvarhelyre, ahol zeneiskola volt. Ezért is választottam később a színművészetet, mert kevés volt a zenei képzésem. Középiskolában rengeteg versenyt nyertem, rengeteget szavaltam, külföldi, nemzetközi helyszíneken egyaránt. Úgy gondoltam akkoriban, hogy ha már mindenképp a színpadon akarok maradni, akkor legyen a színház. De az éneklés volt mindig az életem. Temesváron töltöttem két évet, a szüleim nem is tudtak róla, ők nem akarták, hogy színházzal foglalkozzak, azt mondták, éhen fogok halni. Azt válaszoltam: „Nem baj, ha éhen halok is, csak megtapsoljanak.” (nevet). Két év temesvári időszak után rájöttem, Temesvár nem az én perspektívám, így hát hátizsákkal elindultam Budapestre. Teljesen a nulláról indultam, mosogattam, takarítottam, kínai étteremben dolgoztam. Októberben kerültem fel, januárban már fellépésem volt a Gellért szállóban, az Apor bálon léptem fel. Az életem tehát egy nagy mese, tele van csodákkal. Amikor bekerültem a Budapesti Nemzeti Színiakadémiára, sorra jöttek a lehetőségek: bekerültem a Kisvárosba, rádióba, szinkronizáltam. Emellett folyamatosan dolgoztam, mert fenn kellett tartanom magam. Románul tolmácsoltam éjszaka a rendőrségen, eközben nappal iskola volt, ahol olyan művészektől tanulhattam, mint Sinkovics Imre, Agárdi Gábor, Kállai Ferenc, vagy Béres Ilona.
Promenad: Nagyon sok helyen és sok szerepet játszott, köztük az Operettszínházban, a Thália Sznházban, Debrecenben és Szolnokon is láthatta a közönség. Van –e különösen kedves karakter az Ön számára?
Benedekffy Katalin: Különösen kedves emlék, amikor a West Side Story Annáját alakítottam és kijöttem a Thália Színházból és ott álltak a rajongók, hogy autogrammot kérjenek. Csodálatos érzés volt. Egyébként minden városban volt egy-két olyan szerep, amit imádtam. Ha az ember belemászik a dolgokba, az a zsigereivé válik.
Promenad: Hogyan készül egy-egy szerepre?
Benedekffy Katalin: Elsősorban megőrjítem a családomat! (nevet.) Mindig van az elején egy óriási pánik, amikor azon gondolkodom, minek kell utána járnom a szerep kapcsán, hogyan tudom majd megformálni. Aztán, amikor el kezdünk próbálni, rájövök, jah, ez nem is annyira nehéz.
Promenad: A sok színházi szerep után, miért döntött úgy, hogy az opera világában is kipróbálja magát?
Benedekffy Katalin: Soha életemben nem jutott eszembe, hogy ebbe az irányba megyek. Amikor Szolnokon voltam, kedves korrepetítorom, Simon Erika mondta azt, hogy annyira szép hangom van, hogy kár lenne megmaradni a musicaleknél. Ő kezdett el tanítani. Később, amikor megkaptam a János vitézben a francia királykisasszony szerepét, úgy éreztem, ezt csak úgy érdemes megcsinálni, ahogy a legjobbak. El akartam jutni Hamari Júliához, hogy tanítson, de a művésznő akkor nem tartott órákat. Így felkerestem Németországban Laki Krisztinát. Ezek után sorra nyertem a versenyeket, végig utaztam a Kanári szigeteket, felléptem Spanyolországban, Németországban, Ausztriában, Svájcban. Voltam a Kolozsvári Operában és a Brassói Operában is. Fel se fogtam, mennyi minden történik velem. Ekkoriban hallgatott meg egy nemzetközi menedzser, ezt követően rengeteg helyre hívtak fellépni. Eljutottam Hollywood-ba és San Fransisco-ba, és Kanadába is, televízióban szerepeltem, a Dankó rádióban készítettek felvételeket velem. Beindult a karrierem.
Benedekffy Katalin néhány fellépésének videórészletei, hogy a cikk olvasója is élvezze a művésznő különleges és csodálatos hangját:Time To say Goodbay
https://www.youtube.com/watch?v=B0HMkUX-peoTraviata Brindisi
https://www.youtube.com/watch?v=qkInKpZa_xw
Promenad: Mesterének vallja a világhírű Hamari Júlia énekművészt. Milyen kapcsolat alakult ki Önök között a közös munka során?
Benedekffy Katalin: Féltem tőle, mert óriási mester és művész. Döbbenetes volt, hogy amikor megismertük egymást, küldtem neki pár felvételt e-mailen keresztül, rögtön visszajött a válasz, hogy küldjem el a telefonszámomat, mert felhívna. Azt hittem, nem olvasok jól. (nevet) Sokat beszélgettünk, azt mondta, tehetséges vagyok, mindent tudok, engem csak hagyni kell énekelni. Hazaköltözött azért, hogy engem tanítson. A közös munka során 24 órából 20-at beszélgettünk, ült a zongorám mellett, rengeteget tanultam tőle. Egy olyan világba kerültem mellette, amely maga a csoda. Nagyon bensőséges kapcsolat alakult ki köztünk, anyám helyett anyám volt.
Promenad: Ön szűkebb hazájában, Erdélyben rendszeresen fellép, jótékonysági koncerteket is ad. Miért fontos ez Önnek?
Benedekffy Katalin: Fontosak a gyökereim. Nem csak éneklek, segítek például Böjte Csaba atyának, foglalkozom a “gyerekeivel”, illetve „Egy csipetnyi Erdély” nevű programommal bemutatom az embereknek Erdély szellemiségét, kultúráját. Azért foglalkozom gyerekekkel otthon is, hogy tudják, ha nem is adatik meg mindenkinek a lehetőség, hogy kitörjön, akkor is legyen hitük és erejük, hogy elhiggyék, van más út is. Sokszor csak a szikra kell, hogy merj elindulni és bízni abban, hogy ha a saját utadon elindulsz megsegít a Jóisten. Én minden alkalommal, amikor Csíksomlyón járok, hálát adok az életemért Szűz Máriának, pedig református vagyok.
Promenad: Hogyan kapcsolódik ki?
Benedekffy Katalin: Igyekszem elvonulni. Imádom a Fogarasi – havasokat. Ha tehetem, mindig megmászom (nevet) Azt gondolom, hogy az embernek néha meg kell állnia, körül kell néznie, honnan hová jutott, és hová szeretne tartani. A barátokkal történő kibeszélése a dolgonak is jót tesz az ember lelkének. Szerencsés vagyok, van egy nagyszerű családom, akikhez bármikor hazamenekülhetek Székelyföldre.
Promenad: Előadások, fellépések előtt hogyan hangolódik?
Benedekffy Katalin: Sminkeléssel! (nevet.) Sok-sok sminkeléssel. Előtte hangolok, akkor fesztülnek érzem magam, de ahogy el kezdek sminkelni és elkélszíteni a hajam, teljesen megnyugszom.
Promenad: Milyen fellépések várják a következő időszakban?
Benedekffy Katalin: November 18-án a Príma Díjátadón lépek fel, ahol az operából és az operettből is meg akarok mutatni a közönségnek, hiszen mindkettőt képviselem. Azután Budapest és Stuttgart között ingázok a fellépésekkel. Erőteljes logisztikát kíván.
Ács Helga
fotók forrása: Benedekffy Katalin.
