Kárász József 21 esztendeje hunyt el

A parasztcsaládból származó fiatalember lelkésznek készült, de az egyházi felsőbbség szerint lázító írásai miatt a sárospataki, de az ország összes teológiai akadémiájáról kizárták. Tanulmányait Erdélyben befejezte, de nem lett lelkész. Hazatérve újságíróként dolgozott, megjelentek első regényei, novelláskötete. A háború viszontagságai – amikor haditudósítóként vonultatták be — az azt követő igazságtalan vádak, vizsgálatok, meghurcoltatás után, 1958-tól került csak nyugvópontra élete, amikor, az akkor még Vásárhelyen működő megyei könyvtárban alkalmazták. Kezdeményező-, szervezőképessége, alkotó kedve itt teljesedett ki igazán. Olvasószolgálati csoportvezetőként megszervezte és megvalósította a szabadpolcos kölcsönzési rendszert. Nagyszabású közművelődési program keretében nagysikerű előadások, estek sorát szervezte. Ezt követően helyismereti könyvtárosként az egykori kölcsönkönyvtárból szinte tudományos adatbázist teremtett. Elkészítette a megye sajtóbibliográfiáját, megkezdte a gazdag helyi sajtó repertorizálását, a helyismereti kutatás számára nélkülözhetetlen visszamenőleges föltárását tízezernyi tétel kicédulázásával. Részt vett a helyi személyek életrajzi lexikonának elkészítésében. Mindezt magától értetődő szerénységgel, természetes egyszerűséggel. Életműve a 17 nyomtatásban megjelent regény, novelláskötet, a magyar irodalom értékei közé tartozik. Könyvészeti munkássága Hódmezővásárhely szellemi kincse, büszkesége. Az utolsó népi író, Hódmezővásárhely díszpolgára, halála után emléktáblát kapott, alapítvány, irodalmi társaság létesült emlékének, kultuszának ápolására, emlékkönyvet írtak róla.

Forrás: Göröngyös úton. Kárász József emlékkönyv. Hmv. 2004.