148 éve hunyt el (Nótás) Szabó Pál népköltő

Istenáldotta tehetsége volt betűvel, szóval bánni. S amerre megfordult, munkában vagy eseményeken, alkalmakon, lakodalomban, keresztelőn, vagy vármegyei tisztújításon, választáson — ahol elidőzött két-három hetet – mindenhol verseket, dalokat termett. Megénekelte a szülőföldet, a pásztoréletet, a saját sorsát. Dolgozott „rendelésre”, de saját kedvére is. „Nála kész volt a vers, csak mondani kellett, mert egész lelke ezzel volt teli” – írta róla Vetró Lajos Endre.

Alkotásait rokonai, barátai őrizték, adták tovább. Szájhagyomány útján terjedtek, nagy folklór gyűjteményébe Török Károly is beválogatta jó néhány munkáját, melyek közül sok a huszadik századig fönnmaradt; Vetró Lajos Endre lapszerkesztő meg Kiss Lajos gyűjtötték, publikálták. A tisztalelkű népköltő életéről halála után nem sokkal már lexikoncikk született.

Ő maga így jövendölt:

„Az én sírom nem lösz messze,

Mégsé lösz ki fölkeresse.

Nem lösz annak járt az útja,

Hulló levél beborítja.”

Forrás: Kőszegfalvi Ferenc: Nótás Szabó Pál élete és művei. Hmv. 2011.