Ritka lehetőség: betekintés a zárt ajtók mögé

A múzeum és a közönség kapcsolata körülbelül 2012-ben, a Tornyai János Múzeum felújításának évében vált szorosabbá. Lucza-Vígh Erna múzeumpedagógus munkájának köszönhetően még intenzívebb lett ez a tevékenység. A múzeum egyrészt az ismeretterjesztésről, másrészt a tudományos munkákról szól. Az utóbbi években egyre nagyobb az igény arra, hogy ne csak a tudományos munka legyen előtérbe helyezve, hanem az ismeretterjesztés és a közönséggel való kapcsolat is nagyobb szerephez jusson.  – mondta el Nagy Nándor restaurátor.

Nagy Nándor

„Múzeum-bogaraknak is szoktak minket hívni: bezárkózunk a múzeumba és évtizedeken keresztül nem lát minket senki és nem is tudják, hogy igazából milyen munka zajlik itt. Ez már a múlté.” – tette hozzá. Mint megtudtuk, a múzeum ajtajait már többször is megnyitották és lehetőséget biztosítottak arra, hogy ezekbe a rejtett részekbe is ellátogassanak a nem szakmabeliek.

A restaurátorok évente egy-két ilyen alkalmat vállalnak, mivel sérülékeny tárgyakkal kell dolgozniuk. Általában akkor nyitják meg a műhely ajtaját, ha egy nagyobb projektet elkezdenek, vagy éppen lezárnak. A restaurátorok nyár óta a régészek által feltárt anyagokkal foglalkoznak, most ezt a munkafolyamatot mutatták be.

A másik célja a „Nyitott ajtó” programnak, hogy a fiatalok ezzel a szakmával is megismerkedjenek, akár kedvet is kapjanak a pályához.  A múzeumnak négy gyűjteménye van: helytörténeti, képzőművészeti, néprajzi és régészeti. A restaurátoroknak mindegyik területen helyt kell állniuk.

Elmondható, hogy igazán sokrétű a feladatuk: a kézügyesség mellett elengedhetetlen a fizika és a néprajz ismerete, de ez csak pár kiemelt példa a hosszas listából. Ezt is bemutatták a mai napon.

Egy restaurátor még az elromlott cipzárt is meg tudja javítani.

Nagy Nándor hozzátette, a múzeum felújítása során nagy szerepet kapott a restaurátor-műhely. A széles ablakok azt a célt szolgálják, hogy látszódjon, mennyi munka zajlik (előfordul, hogy egy évben több tízezer tárgy is kikerül innen), ne legyenek elzárva a külvilág elöl.

A restaurátor beszélt a munkájuk ismert és kevésbé ismert oldalairól, a feldolgozás folyamatáról. Megtudtuk többek között azt is, hogy a restaurátorok nem nyúlnak a tárgyak életébe, nem képzelnek hozzá dolgokat.

Bár egy igen összetett szakmáról van szó, megvan a maga szépsége, hiszen a múlt töredékeit egy egésszé állítják össze, amivel megőrzik őket az utókornak.