Aranyossy: Mindannyian egyet akartunk!

Dr Tóth Györgyné Aranyossy Ildikó utolsó évét töltötte a vásárhelyi Bethlen Gábor Református Gimnáziumban, amikor elkezdődött az ’56-os forradalom és szabadságharc. „Amikor elkezdődött, hinni se akartunk a fülünknek. A testvérem egyetemista volt, illetve más ismerősök is, tőlük szereztünk tudomást a MEFESZ gyűlésről. Suttogva beszéltünk az akkori történésekről mindvégig, hiszen nem lehetett ezekről a dolgokról nyilvánosan és nyíltan beszélni. Azon izgultunk diáktársaimmal együtt, hogy legyen folytatása. Október 23-án este lehetett a rádióban hallani a történtekről, lövéseket is. Részt vettünk a diákparlamentben és koszorúzáson is. Azt éreztük mindvégig, hogy szabadok vagyunk, végre kimondhatjuk az igazságot, csodás érzés volt. Mindannyian ugyanazt akartuk, elsősorban, hogy az oroszok kivonuljanak az országból, mert úgy gondoltuk, a kommunisták csak miattuk tudnak uralkodni országunkban. Eszünkbe sem jutott, hogy megtorlás veheti kezdetét, mert úgy éreztük, amit teszünk, az jó. Vidéken más nem történt, nem gyűlölködtünk, nem akartunk senkinek sem rosszat, csak azt akartuk, hogy ne legyenek különbségek és mindenről kimondhassuk azt, amit gondolunk” – mondta Aranyossy Ildikó, aki arról is mesélt, nagyon jól tudta, mivel jár a „csengőfrász”, a nagybátyja például akkoriban a rendszer miatt veszítette egyetemi tanár állását.

Aranyossy Ildikó

Az ’56-os forradalmat követően, amikor már a megtorlások időszaka következett, Ildikónak egy különösen fájó emlék jutott eszébe. Francia nyelvből ment éppen érettségizni, amikor behívták az igazgatói irodába a mindig kiváló tanulmányi eredményeket felmutató fiatal lányt, és közölték vele, hogy felvételi kérelme semmis az orvosi egyetemre, és nem jelentkezhet más főiskolára és egyetemre sem. „Könnyek áztatták el a francia érettségim papírjait, ennek ellenére jelesre érettségiztem” – mesélte Ildikó.

Édesapját, Aranyossy Ágostont, akit beválasztottak a Pedagógusok Forradalmi Bizottságába , majd később a Katonai Bizottság elnökének, 2.5 évre vitték el hadifogságba, amikor a család Ausztriába készült disszidálni. Mivel a rokonság egy része Hódmezővásárhelyen élt, így került Ildikó is Vásárhelyre.

Aranyossy Ildikó a rendhagyó történelemórával kapcsolatban kiemelte, nagyon fontosnak gondolja, hogy a mai fiatalság személyes tapasztalatokon keresztül is megismerje ezt az időszakot, hiszen ők elsősorban csak történelem könyvekből szereznek tudomást a történtekről. „A múlt ismerete nélkül a jelen megértése sem lehetséges.”

Ildikó édesapja Vásárhelyen betöltött szerepéről:

Aranyossy Ágoston Erdélyben született. 1942-ben Érmihákyfalván igazgató. 1947-ben került Vásárhelyre. A város megbízta a gyógypedagógiai iskola megszervezésével. 1948 tavaszán megkapta kinevezését, és szeptembertől a város különböző iskoláiban beindította osztályait. A következő tanévet már a Nagy Sándor Utcai iskolában kezdhették meg. Megszervezte, hogy a Kakasszéki Gyógyintézetben osztályokat nyissanak ott fekvőbeteg gyerekek számára. A forradalomban vállalt tevékenységéért 1957-ben eltávolították állásából. Fizikai munkával pótolta nyugdíját, hogy négy gyermekét felnevelhesse. Két fia orvos, egyik lánya gyógypedagógus, a másik könyvtáros lett. A város vezetése emléktáblát helyezett el tiszteletére a róla elnevezett iskola falán.

Ács Helga