Koszorúkkal emlékeztek az elhunytakra

Mindenszentek és a Halottak napja az elveszített szeretteinkre, rokonainkra, barátainkra, kedves ismerősökre, munkatársakra való emlékezés, és az elmélyülés ideje. „Nem lehet tisztességes emlékezés nélkül nemzetet építeni” – írta Széchenyi István. Kedden Hódmezővásárhely is megemlékezett azokra az elhunytakra, akik a város életében fontos szerepet töltöttek be, és akik az életüket adták a városért, a hazáért.

„Legszebb emlék a szeretet, melyet mások szívében hagyunk magunk után. Az ember kezdettől fogva sejtette, hogy a halállal nem zárul le teljesen a létezése. Gyermekként a halál elviselhetetlen titok, megdermeszti szívünket. Mozdulatlanná, csendesség változik az élet lüktetése. A hit, ami segít elviselni a sokszor elviselhetetlen fájdalmat, és felcseperedve magunk is megtanulunk együtt élni az elmúlással. Ha tudni akarod, hogy egy nemzet mennyire becsüli meg múltját, nézd meg a temetőjét – írja Széchenyi. Életünkben az ősi időktől fontos a végtisztesség megadása. Ma emlékezünk településünk hősi halottaira is, és tisztelettel fejet hajtunk emlékük előtt. Sokan közülük jeltelen sírokban, vagy megszentségtelenített sírokban alusszák örök álmukat. Gondoljunk a mai napon rájuk is. Kell, hogy emlékezzünk a nemzet hőseire, e véráztatta földön kívül nincs más haza. Közöttünk élnek, míg őket nem feledve szívünkben nyílik az emlékek virága” – hangzott el Bálint Gabriella önkormányzati képviselő emlékbeszédében.

Bálint Gabriella

„Ítéletnek végső napja e világot lángba dobja, prófétáknak szava mondja, Reszket akkor holt meg élő, ha megjön, a nagy Ítélő, mindeneket számon kérő. Csodakürtök zengenek meg, sírok éjén átremegnek, ítéletre mindeneknek. Csodájára a halálnak, aki rég por, talpra támad, számot adni bírájának. Én szegény ott mit beszéljek, Pártfogómul kit reméljek, Hol a szent is alig él meg? Nagy Király kit retteg minden, de a jót megváltod ingyen, kegyek kútja, válts meg engem! Rólam, Jézus, emlékezzél, akiért a földre jöttél, veszni aznap ne engedjél” – emlékezett meg dr. Alácsi Ervin őrnagy, tábori lelkész, Celanói Tamás Szent Ferencről írt drámai költeményének, a Dies irae részletével.

dr. Alácsi Ervin

Az emlékezők először a Városházán található fahonvédnál helyezték el az emlékezés koszorúit, majd a Hősök terén folytatódott az ünnepség. A Kincses temetőben, Dr. Rapcsák András polgármester és Csorba Mihály dandártábornok, alpolgármester síremlékeinél, valamint a Hősök kertjében helyezték el a virágokat. A Katolikus temetőben, az első és második világháborús hősi halottak síremlékénél, illetve a volt szovjet hadsereg katonáinak emlékművénél és a szerb, illetve montenegrói hősi halottak keresztfáinál emlékeztek. A menet a Szent István templomnál, a Levente emléktáblánál zárult.

Sz.Viktor