Sugi 11 éve kerekesszékben: Anya, nekem olyan szép életem van

Sugi 11 éve él kerekesszékben, most 16 éves, még is egy nap palacsintatészta kevergetés közben ekképpen szólt anyukájához „ Anya, nekem olyan szép életem van!”

Napsütéses délután a Vásárhelytől néhány száz méterre lévő Babérliget lovasudvarban. A nap már narancssárgás fénnyel világítja meg a pályán lovagló lovasokat. Sugi a pálya szélén heverészik egy pokrócon egy képeskönyvet lapozgatva, ami tele van lovak fotóival. Imádja őket és minden vágya az volt, hogy egyszer felülhessen az egyik hátára. Egy évvel ezelőtt még álmában sem remélte, hogy hamarosan saját lova lesz. Hála néhány jótevőnek az álma végül teljesült, de ne rohanjunk nagyon előre. Nevelőapukája Imre, eközben felnyergeli Gringó nevű herélt lovát, hogy megkezdődhessen Sugi „terápiás” lovaglása.

Anyukájával Timivel sétálgatunk addig és elmeséli történetüket. Előzményekben annyit, hogy néhány nappal a találkozás előtt a facebook-on láttam meg Tímea bejegyzését ami nagyon felkeltette az érdeklődésemet. Csak egy tapsot kérnek Suginak, aki fantasztikus fejlődésen ment keresztül április óta és ezt szeretnék megmutatni az embereknek és kérni tőlük, hogy tapsoljanak kicsi lányának, akinek mellékesen ez lesz a szülinapi ajándéka is. Összeszorult szívvel hallgattam Timi elbeszélését.

Kovács Napsugár Virág (Sugi) 2001-ben született és öt éves koráig élte a kisgyermekek gondtalan hétköznapjait. 2006-ban elgázolta egy autó. Ekkor öt éves volt. Súlyos koponya és idegrendszeri sérülést, combnyak és kulcscsont törést szenvedett a jobb oldala lebénult. Intenzív osztályra került ahol kialakult a fejében egy vérömleny, műteni kellett. Az Ő és családja élete egy csapásra megváltozott. 4 hónap kórházi kezelés után hazakerült, teljesen magatehetetlen állapotban. Enni, inni egyedül nem tudott.

„Az elkövetkezendő években újra kellett tanulnia mindent”

Nagymágocson éltek ekkor. Anyukája Stráma Tímea, két bátyja Alex és József és a nővére Vivi. Nevelőapukája Andorfer Imre csak később ismerkedett meg velük és vette feleségül Timit, de példaértékű, ahogy saját gyermeke ként neveli Sugit. 2008-ban,7 éves korában lett tanköteles, azóta a csodaházba jár. Egy évvel később, 2009-ben költöztek Hódmezővásárhelyre, mert mindig hajnal négykor kellett kelniük, hogy a Csodaházba be tudjanak járni, miközben a három testvérre is oda kellett figyelnie a szüleinek. Nehéz évek voltak és ha nehezen is, de megoldották. Teltek az évek és a kislány kezdett erősödni. Lovasbemutatókra jártak. Sugi nagyon megszerette a lovakat, mindig szeretett volna felülni az egyik állat hátára. Ez betegségéből adódóan problémákba ütközött. Többszöri kérés és keresgélés ellenére sem jött össze a hőn áhított találkozó megyén belül.
Végül Tímea tett egy bejegyzést a facebook-on és sokan jelentkeztek, még a Bükkből is. Kocsiba pattantak, hogy Sugi vágya teljesüljön. Időközben felvette velük a kapcsolatot az „álomszállító” Brandt Viktor, – aki arra tette fel az életét, hogy minden erejével mozgássérült gyerekeknek segít – és felvetette az ötletet, hogy Suginak egy saját lóra lenne szüksége. Egy újabb facabook-os poszt következett és csodák-csodájára jelentkezett egy újabb jótevő Kecskemétről Dobos János személyében, aki felajánlotta Gringó nevű lovát a kislánynak.

Tavaly októberben tehát teljesült Sugi nagy álma. A télen nagy része az ismerkedéssel telt, egyszer-egyszer fel ült Gringó hátára, de a tényleges lovaglás áprilisban kezdődött. A kezdet nagyon nehéz volt, tele féltéssel, aggodalommal, hiszen Sugi még nem tudta egyedül tartani magát az állat hátán. Fogni kellett és lassú lépésben napról-napra haladni előre.
Kezdetben Kakuszi Mónika játékos lovas terapeuta kezdett foglalkozni Sugival áprilistól augusztusig. Az ő helyét vette át Kmetykó Angéla, aki jelenleg is együtt dolgozik a családdal. Ahogy teltek a hetek, hónapok szemmel láthatóan javult Sugi állapota. Augusztusra elérték, hogy jelentős javulás mutatkozzon meg a testtartásában. Két kézzel kapaszkodva, lábait erősen szorítva Gringó oldalához, egyedül üli meg a lovat. Sőt, egy alkalommal kapaszkodva felállt a kerekes székből és a pálya szélén együtt nézték a lovasokat. A kedve is sokkal jobb lett, egyre vidámabb, boldogabb. Sűrűbben fejezi ki hangosan gondolatait. Egyik ilyen mondata palacsinta tészta keverés közben „ Anya, nekem olyan szép életem van”.

„a közös munka eredménye egy sokkal élhetőbb, boldog élet felé mutat”

A szülei elmondták, hogy a cél, a határok feszegetése a legvégsőkig elmenni a gyógyulás terén. Az elmúlt hónapok eseményei bizonyítják, hogyha nem adjuk fel akkor a határ a csillagos ég.
Úgy gondolják, ha nem a múltba tekintenek, hanem a jelent nézik és abból erőt tudnak meríteni a közös munka eredménye egy sokkal élhetőbb, boldog élet felé mutat, amiben Sugi bizonyos dolgokat már egyedül is képes lesz megtenni.

Nagy vágyuk, hogy legyen Hódmezővásárhelyen egy hivatalos hippoterápiás foglalkozás, kimondottan terápiás lovakkal, hiszen nagyon sok mozgássérült gyermek és felnőtt van a megyében akiknek szükségük lenne a foglalkozásokra. Remélik, hogy történetük sok emberhez eljut és erőt merítenek belőle.

Tímeáék szeretnék megköszönni azoknak a nagyszerű embereknek az önzetlen segítségét akik végigkísérték az eddigi útjukon Sugit:

Szeretnénk megköszönni:

Dobos Jánosnak, Brandt Viktornak, Kakuszi Mónikának, Kmetykó Angélának, Piros Anita lovarda tulajdonosnak, Sebők Mária gyermek orvosunknak Asztalos Dóra asszisztensének(akik támogatják sokszor Gringó tartását és Sugit), a bértartóknak akik szeretik és elfogadták Sugit, biztatják, dicsérik, ösztönzik, bármiben kérhetjük a segítségüket. A lovasoknak akiknél tavaly felülhettünk. Megosztóinknak, a Csodaház dolgozóinak szeretetét és végül, de nem utolsó sorban akik eljöttek Napsugár meglepetés fellépésére tapsolni, örömet okozni, segítve ezzel a további kitartását akaraterejét.

Szöveg, videó és fotó: Somogyi József