1956: nem tűrték tovább a tűrhetetlent

Hatalmas tömeg gyűlt össze vasárnap a Nagy Imre sétányon található 1956-os örökmécsesnél, a városi megemlékezés első állomásánál Hódmezővásárhelyen. Az ünnepség délután 5-órakor kezdődött el. A himnusz elhangzása után, Lukács Sándor, Kossuth díjas művész szavalatát hallgathatták végig a résztvevők.

Dr Boross Péter, Magyarország volt miniszterelnöke, Szabadságharcosokért Közalapítvány elnöke, a Nemzeti Emlékhely- és Kegyeleti Bizottság elnöke, beszédében kiemelte, hogy nemzetünk azért is különleges, mert az elmúlt három évszázadban mindig harcolnia kellett a szabadságáért. Hallgassa meg ön is dr Boross Péter beszédét, vágatlanul:

##audio:4994##

A volt Miniszterelnök gondolatait követően, Lázár János, Miniszterelnökséget vezető miniszter, dr Boross Péter, Magyarország volt Miniszterelnöke, Hegedűs Zoltán, Hódmezővásárhely alpolgármestere, valamint Kószó Péter, Hódmezővásárhely alpolgármestere elhelyezték koszorújukat az örökmécses tövénél.

Ezek után, felkérték a résztvevőket, hogy helyezzék el koszorúikat, virágaikat az emlékhelynél, majd vegyék fel a fáklyáikat, ugyanis a tömeg hamarosan elindult a Hősök tere felé.

A rengeteg sétáló ember fáklyáinak pontszerű fénye, a nagy létszám miatt, lángtenger szerűen vonult végig a Tóalj utcán. Az 1956-os forradalomra és szabadságharcra emlékező tömeg méltóságteljes sétája lélegzetelállító látványt nyújtott.

A Hősök terére érvén, formát bontott a fáklyás tömeg, és az úton még egységes “lángfolyam” beszivárgott a Hősök terére, hogy ott újra összeállva megtekintsék a résztvevők az önkormányzat falára vetített fényfestést.

A falra vetített óriási kivágott közepű zászló előtt, szinte eltörpült Lukács Sándor, aki ismét elszavalt egy verset, majd kezdetét vette az est fénypontja, a fényfestés.

n.j.