Lázár: kevesebbet vár a haza ma tőlünk, mint 1956-ban
Zsúfolásig megtelt a Cseresnyés kollégium ebédlője, ahol a Belvárosi Olvasókör és társszervezetei, valamint pártolói tartották szokásos, éves ünnepségüket 1956 október 23 és a nyugdíjasok napja alkalmából. Az ebéd előtt ünnepi műsorral készültek és beszédet mondott Mihály Jenő elnök, Vágó János települési képviselő és Lázár János országgyűlési képviselő.
A kancelláriaminiszter egy kiváló, összetartó társaságnak nevezte a rendezvényre ezúttal is ellátogatókat. Beszédében kiemelte, tisztelet és megbecsülés kell hogy övezze a mai fiatalok részéről az időseket, nyugdíjasokat, akik megteremtették mindazt ami a jelen társadalmunkban szép és jó.
Tiszteletet érdemelnek azért is, mert 1956-ban, az azt megelőző és követő nyomorúságos 50-es években, életüket, épségüket, szabadságukat nem féltve az utcára vonultak, felemelték hangjukat, végül fegyvert ragadtak a személyes szabadság és az ország függetlensége érdekében.
Lázár kiemelte, ma már sokkal kevesebbet vár a haza tőlünk, mint várt 1956-ban. Ma már sokakat arra is biztatni kell, hogy éljenek demokratikus jogukkal, menjenek el a választásokra, hallassák véleményüket. Mi ez ahhoz képest, amit az ’56-os fiatalok, idősek vállaltak akkor amikor nem tűrték tovább az idegenvezérelt elnyomó hatalmat.
Hozzátette, időről-időre – 1848-ban, a I-II világháború során, az 50-es években, 90-ben, vagy napjainkban is – felmerül a két kérdés, szabad és független országban akarunk-e élni.
