Vésztőre látogatott Csepreghy Nándor

Vésztőnél keresve sem lehetett volna jobb helyszínt találni az interjúra; mi várható a következő évtizedekben Magyarországon, merre halad az ország, hiszen az alkonyatban szinte megelevenedett Sinka István szobra, a művelődési központ és a városháza által határolt tér szélén. A méltatlan körülmények közül indult írónk, már kisiskolás korában kitűnt tehetségével, ennek ellenére a szegénysorsú gyermek összesen négy évet járhatott iskolába. Talán, az 1945 utáni változásokkal való szembefordulása már ekkor eldőlt és most ha közöttünk lenne, ha Sinka itt lenne!

Sokan, több, mint 200 ember gyűlt össze az októberi csendes estén a Sinka István Művelődési Központban. Sokan voltak kíváncsiak arra, hogy az ország merre megy, merre halad a következő évtizedben, hiszen a migráció problémaköre ebbe a kicsi településünkre is eljutott. Kinyílt a világ. A hírek gyorsan terjednek. A falun, a vidéken élőket a határokon jelentkező problémák közvetlenül, vagy inkább közvetlenebbül érintik. Szóbeszéd ma már, itt Gyula és Debrecen viszonylatában, hogy történik valami. Az itt élő ember, a határokon élők tudják csak igazán azt, mit jelent, amikor megelevenedik a határ. A déli határnál élők helyzetét az itteniek átérezték és megértették és nagy érdeklődéssel követték az eseményeket.

Magyarország mindig is nyitott volt, mindig is segítette a bajba jutott embereket. Vallástól, nemzetiségtől függetlenül. A segítséggel sokan éltek is, sokan maradtak és sokan visszatértek hazájukba, no persze, mások meg tovább mentek, jobb lehetőségeket keresve. A történelem során Magyarország erre számtalan példát adott.

Magam részéről, Szegeden felnőtt, de biharugrai-zsadányi-körösnagyharsányi és mezősasi gyökerekkel bíróként, arra, hogy ilyen sokszínű az országunk, nagyon büszke vagyok. Megannyi nemzetiség, iskola, megannyi szokás, megannyi népdal, megannyi íz. Ezt Szegeden, a számos gyülekezet templomával, élénkebben éli meg az ember, s ha egy belvárosi iskolában nevelkedik, akkor teljesen természetes is. De ne gondolja senki, hogy ne lenne ez természetes itt napjainkban, Vésztőn. Ez a nyitottság az emberekben születik meg és ezzel találkozhat bárki az óvodákban, iskolákban. Ebben az országban nincs olyan család, akinek ne lenne rokona a határainkon túlról, vagy ne ismerne valakit, aki büszke arra, honnan származik, honnan érkezett. Talán magyarnak lenni éppen ezt jelenti, talán ebben vagyunk mi teljesen másak, a tőlünk nyugatabbra élőknél.

A jelenlegi helyzet, a jelenlegi bevándorlási hullám azonban teljesen más. Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség parlamenti államtitkára éppen azért is jött ide Vésztőre, mert itt és az ország sok-sok településén kérdések születnek meg a családokban. Kérdéseket tesznek fel az emberek, hogy miért nem működik az, ami eddig működött?

Molnár Sándor Vésztő polgármestere érdeklődésemre elmondta, hogy itt Vésztőn is érzik az emberek, hogy valami megváltozott. Sokan dolgoznak külföldön. Az első híreket a nemzetközi fuvarozásban dolgozók hozták haza. Egy vésztői – meséli a polgármester – Franciaországot és Angliát járja és elmondta, hogy az elmúlt években kifejezetten veszélyes az afrikai és a Közel-Keletről érkezett emberek miatt az útja. A déli határra vezényelt egyenruhások szembesültek a migránsáradattal és féltik a vidék békéjét, gyerekeiket, féltik a családjaikat a lakosok. Érezhető az is, hogy itt, a határmentén, megerősödött a rendőri jelenlét. Vésztő egyébként 7000 ember él. Erős közösség és az elmúlt évben sikerült fordítani a gazdasági helyzeten. Egyre több vállalkozás dolgozik, ma 30%-kal csökkent a közfoglalkoztatottak száma, ez köszönhető részben a képzéseknek is. Legnagyobb hiány a mezőgazdasági gépészekből mutatkozik most. Elindult Vésztőn az esti tagozatos érettségire való felkészítés is, amely olyan sikeres, hogy a Sárrétből és Rétközből is vonzza a diákokat. Ezzel kaput nyitottunk, lehetőséget tudtunk biztosítani olyan fiatal felnőtteknek is, akik elhatároztak valamit. Vésztő közössége azonban nem csak helyben erős, hanem az innen elszármazottak sem felejtik el a községet. A nyilvánosság útján köszönetét fejezte ki annak a családnak, akik Amerikából 10 millió forintot adományoztak a templom felújításra.

Dékány Ilona nyugdíjas pedagógus Gyuláról már szigorú: úgy látszik ma is fellelhető még a könyvekből ismert igazi tanító néni. Nincsenek illúzióim a migrációval kapcsolatban. Egész életemet a gyerekekkel töltöttem. Tanítottam alsó- és felső tagozaton egyaránt. Tudom, mit jelent írni, olvasni megtanítani a gyermekeket. Ez csak erős szülői háttérrel lehetséges. A tanár azt vallja, amit a szülő és fordítva, ezért íratja be egy-egy iskolába a kicsiket. Az unokám, elárulhatom – mondja  – a Máltai Szeretetszolgálatnál dolgozik. Sok éve, már van ennek 8-10 éve is, hogy Afrikába és számos más országban víztisztítókat építettek, és más karitatív tevékenységet végeztek. Már akkor azt jósolták, hogy tömegek indulnak majd Európába. Ezt csak erősítette a számos válság és persze különféle más lobbyk. Látjuk, mi történik Franciaországban, látjuk, mi történik Németországban. Ne legyen senkinek se kétsége arról, hogy be tudnak-e illeszkedni, itt, Magyarországon. Nem fognak. Tanár vagyok, tudom. Ahhoz, hogy sikerüljön, nyitottnak kell lenni. Fel kell venni az ország nyelvét, fel kell venni az ország szokásait. Sajnos, nem ez történik Németországban, miért lenne ez másként Magyarországon?

A folyosón két kedves hölgyet állítok meg. Kiderül, hogy Bagó Lászlóné, a városi könyvtár könyvtárosa. Szívesen meséli, hogy mintegy 35 000 kötetet gondoznak és mellette számos kisdiákot terelgetnek, akik kézről kézre adják a könyvtár kilincsét. Itt, Vésztőn, nagy szokás ám a kicsik között a könyvtárba járás – mosolyogva egészíti ki Budai Mihályné, akiről kiderül, hogy szintén könyvtáros. Többen vagyunk, sok a munkánk. Két általános iskola is működik Vésztőn és akkor még nem is beszéltünk a felnőtt lakosságról. Sokan dolgozunk azért, hogy Vésztő tiszta és szép legyen, hogy a gyerekeknek minden lehetőséget meg tudjunk adni. Halljuk és látjuk, mi történik a határokon, mi történik Európában. Itt mi és a baráti körünk is mélyen fel van háborodva, hogy annak ellenére, hogy ekkora erőfeszítéseket tesz a kormány, elítélnek bennünket. Most arról beszélnek mindenfelé az emberek, hogy itt keleten is lehet, hogy kerítést kell építeni. Valamilyen formában megoldást kell találni. Arra a kérdésre, hogy a gyermekek foglalkoznak-e ezzel a kérdéssel azt mondták, hogy a kicsiknek igyekeznek a kedvükbe járni. A kötelező olvasmányok mellett a picik mesékre vágynak és jót mosolyogtak többen is, hogy a Harry Potter kötetek kézről kézre járnak ma is. Budai Mihályné aztán komolyra fordítva ismét a szót hozzáteszi, hogy ezzel úgy tudja, hogy az osztályfőnököknek kell foglalkoznia. Biztosan beszélnek erről, bólogatnak többen is.

Egy szemvillanás elég volt hozzá, hogy Dr. Kovács József képviselő a FIDESZ-KDNP itteni kerületének nagy politikusa tudja, hogy felé tartok. Barátságosan fogad: Szervusz Péter, most van egy kis időnk – köszönt a nagytiszteletben álló korábbi főorvos, kórházigazgató. Sokan ismerik, de inkább csak úgy, hogy Józsi bácsi. Mindenkinek segít, mindenkire van egy kis ideje. Lehet vele beszélgetni, különféle mélységekben és amiben igazán egyedi, hogy ha lehet, többet is mond. Előre mutat a ködben – talán, mint Sinka István a pásztorbotjával.
A helyzet az, Péter, hogy az emberek kérdeznek. Sokan megkeresnek azzal, hogy mi történik itt a határmentén? Mi lesz velünk, mi lesz a déli kerítéssel? Sokan jönnek? Mennyien vannak? Mi lesz velünk és a gyerekeinkkel?
Ezzel a bennünket is érintő problémával foglalkoznunk kell és az országban azokat a szakembereket hívtuk el, akik látták a déli kerítést, akik látták, mi történt például a Keleti Pályaudvaron. Azokat hívtuk el, akik ott voltak, akik testközelből látták, sőt az intézkedő rendőröknek parancsokat adtak. Bakondi György tábornok, Georg Spöttle a magyar ajkú, német állampolgár, aki szinte az összes válság sújtotta országban megfordult specialista. Itt volt a híres biztonságpolitikai szakértő Nógrádi György is, akit ráadásul vissza is tudtunk hívni, mert olyan nagy igény mutatkozott rá.

Több, mint 90 000 ember él a kerületemben, őket kell képviselni. Arra kérek mindenkit, hogy a konzultáción vegyenek részt. Ez fontos. Ez próbálják bagatellizálni, de ilyen véleménynyilvánítás más demokratikus országokban sem gyakori. Szánni kell rá időt. Mi a parlamentben kerületenként képviseljük az országot, ha mindenki kitölti a kérdőívet, még pontosabban tudjuk, merre tartsunk. El tudjuk mondani Brüsszelnek, hogy Magyarország mit szeretne az Európai Unióban.

A keleti, a román határszakaszon most is folyamatos a rendőri jelenlét, megfelelően képzettek a rendőreink. Óriási gyakorlatot szereztek a déli határsávban, köszönhető ez a Belügyminisztérium vezénylésének. Felkészültek vagyunk és bízom benne, hogy a lakosságot is megfelelően tudjuk tájékoztatni. Nagyon sok kérdésben a vidéken élők egyetértenek, ezt pedig a közös keresztény gyökereket felkutatva lehet csak megérteni. A magyar történelem nem először találkozik ezzel a helyzettel.

Sokan, több, mint kétszázan hallgatták Csepreghy Nándor előadását. Az adatok, a határainkon tornyosuló teher, a Földközi tengeren Olaszországba irányuló embertömegek megrémisztenek mindenkit. Az egyenruhásokra más szabályok vonatkoznak, mint a civil lakosságra, így keveset tudni arról, hogy mi történik velük, de akinek a családtagja ott dolgozik, vagy az egészségügyben dolgozók, a kormányhivatalok a határokon teljesítő munkatársai, a megannyi tolmács és a sok-sok ember, aki érintett, véleményt formál. Nem szeretik, nem örülnek és az eseményeket látva elzárkóznak a bevándorlás támogatásától és kvótaalapú elosztástól.

Eltelik jó egy óra is, mire vége lesz Csepreghy Nándor államtitkár tájékoztatójának. Egyenes, nyílt kérdésekre kell még válaszolni. Felállnak itt is, ott is: elvégre ez a fiú itt nőtt fel a Sarkadi járásban,  – mondja egy idős úr. Közvetlenek vele az emberek, ahogyan én is:

Sokan kérdeztek a migrációról, én pedig most a mezőgazdaságról foglak, hiszen itt nagyon sokan ebből élnek. Hogyan alakul a vidékfejlesztés most?
Megfordítottuk a nagybirtok, kisbirtok arány támogatási súlyát. Ez komoly elhatározás volt a kormány részéről, de már látszik, hogy jó döntés volt. Lehetőséget akartunk adni, hogy aki az addig az államtól bérelt földön gazdálkodott, azt meg tudja vásárolni. Sikerként kell elkönyvelnünk, mert nagy volt az érdeklődés. A gazdálkodók lehetőséget látnak a mezőgazdaságban, mi ezt az elképzelést kívánjuk támogatni.

Elengedhetetlen a termőföld persze, de mi lesz a forrásokkal?

Minden rendelkezésünkre álló forrást, európai uniós forrást megnyitottunk és 2018-as esztendő elején a gazdák, a vállalkozások számára elérhetővé fogunk tenni. Ebben egységes a kormány. Minden gazdasági mutató azt jelzi, hogy növekedésnek indult az ország, ebben szeretnék, hogy a mezőgazdaság is jelentős mértékben részt vegyen. Összehangolt munkáról van szó, amelyben a szaktárca stratégiája mellett más minisztériumok is bekapcsolódnak.

A napokban több pályázatban is eredményt hirdetett a Miniszterelnökség? Ez most folyamatos lesz?

Sikeresen feldolgoztuk, értékeltük a pályázatokat és valóban, a termelői csoportok részére két milliárd, majd a szarvasmarhatartóknak kiírt pályázatra elkülönített, 30 milliárd sorsáról született döntés. Komoly munkán vagyunk túl. Sokan dolgoztak azon, hogy ütemes legyen az elkövetkező hónapokban a kifizetések lebonyolítása. Intézmények kaptak olyan feladatokat, amelyekkel korábban nem foglalkoztak. Komoly kihívásokkal találkozott a Magyar Államkincstár, ma már azonban a kifizetések egyetlen egy intézményhez köthetők. Átlátható és tiszta az európai uniós és a nemzeti támogatások pénzügyi rendszere a mezőgazdaságban. Menet közben vette át a Kincstár a feladatot. A kifizetések optimalizálására, az ügyintézések gyorsítására nagy erőket fordítunk. Mindenkit meg kell, hogy nyugtassak, hogy bár lehet, hogy voltak problémák, azokat folyamatosan javítjuk és korszerűsítjük a hivatali ügyintézést.

Október 16-tól akkor indulnak az előlegek kifizetései?

A kormány Brüsszelben nagyon erősen lobbyzott a magyar gazdákért. Most az év utolsó hónapjaiban a betakarításé még a főszerep, de országszerte már a következő esztendőre terveznek, vetnek a gazdák. Ehhez a munkához kívánunk támogatást nyújtani. A tervek szerint október 16-án, igen, elindulnak az előlegfizetések.

Vésztőn lassan elcsendesedett minden, csak az utcai lámpák fénye világít a szépen rakott járda köveire, no, meg Sinka István arcára. A fekete bojtár arcára aki, botjára támaszkodva hallgatta az este, hogy mi történik odabent, mert neki, úgy látszik, most is ez jutott osztályrészül. Sinka István alakja, élete azonban az itt élőknek ma is példamutató, megannyi népíróval, tehetséges emberrel együtt, akik innen a Sárrétből, a Sárrét pereméről tették meg az első lépéseket. Már, több, mint 5000 éve, ahogy erről a mágori domb is ékesen tanúskodik….

Szilágyi Bay Péter