Ugrótamarin született a Vadasparkban

A Goeldi-tamarin az egyik legkésőbben felfedezett főemlős, csak 1904-ben írta le a svájci zoológus, aki a nevét adta a majomnak. Több tulajdonságát tekintve is kitűnik a karmosmajmok sorából, például kettő helyett egy utóda születik, amely először két hétig az anyjába kapaszkodik. Majd az apa veszi át őt, végül, kb. 4 hetes korában az egész család együtt neveli, az idősebb testvéreket is beleértve. Kisebb családokban élnek, viszont a karmosmajmok többi fajához képest nagyobb területen belül mozognak. Gyümölcsökön, gombákon, rovarokon kívül előszeretettel fogyasztanak kisebb gerinceseket is, gyíkokat és madárfiókákat egyaránt. A másik nevük, az ugrótamarin a jellegzetes mozgásukra és kiváló ugrási képességükre utal, hiszen 4 métert is tudnak ugrani két faág között. Amazónia nyugati részén élnek, a trópusi esőerdők alsóbb lombkoronaszintjein mozognak, sokszor a sűrű bambusz között.

Bár még nem számít veszélyeztetettnek, a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) adatbázisa szerint a száma csökken. Elsősorban a természetes élőhelyük folyamatos eltűnése veszélyezteti, az illegális állatkereskedelem mellett. Állatkertben nem számít gyakori fajnak, hazánkban jelenleg csak a Szegedi Vadasparkban él, és immár szaporodik.

Forrás: szegedzoo.hu