Magyar rendőr, német rendőr két jó barát

A Csomorkányi úton található tanya varázslatos hangulata, és a Vásárhelyre barátként érkező német rendőrök adták annak a napnak az alaphangulatát, amelyet a testvérvárosból érkező egyenruhások fogadására szerveztek.

Vásárhelynek már több mint 20 éve van testvérvárosi kapcsolata a német várossal. 1995-ben merült fel a gondolat a hechingeni rendőrökben, hogy szeretnének eljönni Hódmezővásárhelyre. 1996-ban több próbálkozás után sikerült is összehozni a látogatást. A szakmai kirándulást többek között Dr. Bende István, volt hódmezővásárhelyi rendőrkapitány is szorgalmazta, hiszen a kíváncsiság kölcsönös volt, a németek kíváncsiak voltak a magyarokra, a magyarok pedig a németekre. Akkor még csak 6 év telt el a rendszerváltás óta, így jogos volt a kíváncsiság egymás munkája iránt.

„Az első találkozáskor a németek fele kerékpárral(!!!) érkezett hozzánk, a másik felük kisbusszal. A fogadásuk után elmentünk egy vendéglőbe, és beszélgetni kezdtünk. Miután jobban megismertük egymást, a problémák felvetését követően úgy éreztük, hogy a hódmezővásárhelyi pálinka majd meghozza a hatását. Meg is hozta, és folyékonyan tudtunk kommunikálni egymással. Mindenki nagyon jól érezte magát, és rögtön ők is meghívtak magukhoz. 1997-ben mi mentünk, és megfogadtuk, hogy minden évben összehozunk egy ilyen találkozót. Azóta minden páros évben mi vendégeskedünk náluk, minden páratlan évben pedig ők látogatnak meg minket.” – mesélte a kezdeteket Dr. Bende István.

Dr. Bende István

A német magyar rendőri viszony mára túlmutat a szigorú szakmai kapcsolatokon, már egy baráti viszony is kialakult a felek között. A vendégek kedden érkeztek, és szombat reggelig maradnak Hódmezővásárhelyen. A programok között szerepel többek között a határzár megtekintése, de kikapcsoló és szórakoztató részei is lesznek a látogatásnak.

„Mind a két testület üldözi a bűnt, ez a fő feladatunk. Azonban a mi munkánk, illetve a mi mentalitásunk más, mint a német kollegáké. Egy-egy ilyen találkozás alkalmával mi is kapunk egy kis betekintést abba, hogy Németországban hogyan működik a rendőri szervezet, hogyan, és milyen módon tudnak reagálni. Úgy gondolom, hogy ez egy kicsi kitekintés a szürke hétköznapok munkájából.” – mondta el Dr. Harkai István, rendőr alezredes, a Hódmezővásárhelyi Rendőrkapitányság vezetője.

Dr. Harkai István

Ugyan még csak egy napot töltöttek Vásárhelyen a hechingeniek, láthatóan sikerült felvenniük a vásárhelyi ritmust. Már az első napon megvolt az összhang a magyarokkal, amihez a festői szépségű tanyavilág is hozzájárult. A baráti beszélgetések mellett természetesen a szakma is szóba került. Még Dr. Bende István szakdolgozata is előkerült, amit büszkén mutatott meg Johann Dieringernek, a Hechingeni Rendőrkapitányság kapitányságvezető helyettesének.

A szakdolgozat is előkerült

„Nagyon örülök annak, hogy ez a kapcsolat ilyen mélyen kialakult a két város között. Már nem csak a szakmai dolgokról beszélgethetünk egymással, hanem emberi dolgokról is. Mikor először jártunk itt, nagyon meglepett az az információs centrum, amivel kamerával nyomon tudják követni a közterületeket. Ez nagyon nagy segítség a lakosoknak is, és a rendőrségnek is hatalmas segítség. Sajnos nálunk ilyen nincs, ugyanis a jogszabályok tiltják. A másik dolog, ami nagyon tetszik, az a magyar konyha. Egy szó van rá: fenomenális. Sajnos egy problémánk is van, méghozzá az, hogy minden alkalommal mikor hazamegyünk innen, egy pár kilóval többek vagyunk.” – nyilatkozta Johann Dieringer.

Anna Derkvist, rendőrségi tolmács (balra) és Johann Dieringer (jobbra)

A magyar konyhából pedig kedden is kaptak ízelítőt, ugyanis a házigazda, Tejes János, és felesége egy igazi magyar, bográcsban főtt birkapörkölttel vendégelte meg a németeket. Természetesen az étvágyat meg kellet hozni, így a jó magyar pálinka is előkerült, az ebéd levezetéseként pedig sütemények és szőlő várta a megjelenteket.

„Az évenkénti találkozókon a szakmai és baráti rész körülbelül egyenlő részben van jelen. Mindig vannak új arcok, de a régi kemény mag is jelen van, akikkel már több mint 20 éve ismerjük egymást. Minden évben, mikor itt vannak, kiveszem a részem a rendezésből, hiszen minden alkalommal nagyon jó érzés volt kimenni Hechingenbe, és most ezért gondoltam úgy, hogy a saját kis birtokomon fogadom, fogadjuk őket.” – mondta el Tejes János, aki már a kezdetektől tagja volt az utazó és a fogadó keretnek.

Tejes János

A tanulás és a tapasztalatcsere mellett egy kis mókázás is belefért a finom ebéd után, és a portán lévő tóban egy levezető evezés még jobban feldobta a hangulatot.

Sz.Viktor