Leszármazottainkban élünk tovább!

A szombat délelőtt kezdődő rokoni találkozóra folyamatosan érkeztek a résztvevők, a másfél éves kisgyerkőctől a 70-80-as évükben járókig. Öleléssel és puszival köszöntötték egymást, s annak ellenére, hogy volt, aki nem ismerte a másikat, rögtön nyitottan, szeretettel közelítettek egymás felé.

Muladi Olga, a találkozó főszervezőjének édesanyja 11. gyermekként született a „Nagy” családba. „Pár évvel ezelőtt szerveztünk az első unokatestvéreknek egy találkozót. Arra gondoltam, rendezzünk egy olyat is, amelyen a másod és harmad unokatestvérek is jelen vannak. Meglepően kevés kutatással járt a rokonok „begyűjtése”, létrehoztam a Facebook-on egy nyitott csoportot, és szépen összeszedtem a rokonságot. A mai napon mintegy 98 főre számítunk, akik között akad olyan, aki Svájcból érkezik. De jönnek Nyíregyházáról, Vésztőről is leszármazottak. A családfa összeállításában unokahúgom segédkezett, az általam rendelkezésére bocsátott anyag alapján. 31 első, és 61 másod unokatestvér alkotja a családot. Én sajnos nem ismerhettem a nagyszüleimet, de édesanyám sokat mesélt róluk. Annak idején, amíg a 12 testvér élt, rendszeresen összejárt a család apraja nagyja, főként névnapokon, vagy lakodalmakon. Utóbbi eseményeken volt, hogy 150-200 fő is jelen volt. Ezt a kissé megszakadt kapcsolattartást szeretném, ha ismét az életünk része lenne” – mondta Olga.

Muladi Olga

Balog Norbert, Nagy Imre és Olasz Teréz egyik dédunokája arról mesélt, milyen hatással volt a dédszülei által képviselt minta életére.

“Nagy Imre és Olasz Teréz a dédszüleim voltak. Az 1800-as évek végén születtek, tehát én nem ismerhettem őket személyesen. Sokat hallottam azonban nagyapám, Nagy István gyerekkoráról, aki 9. volt a gyerekek között. A nagyobb testvérek nevelték a kisebbeket, tanyán éltek és dolgoztak, mezőgazdasággal foglalkoztak. Mindenkinek megvolt a maga dolga, a földeken váltották egymást a gyerekek a munkában. Nagyapám még el se érte a tűzhelyt, amikor már paprikás krumplit főzött – mondta Norbert, aki azt is elmesélte, a családban apró állatokkal, tehenekkel, lovakkal is foglalkoztak, s noha dédszüleit nem ismerhette, az általuk közvetített minta kihatott életére: „Az összetartás, a szeretet, a békesség, és a tisztesség jellemzi a családot, amely kiváló mintaként élt tovább. A munka szeretetét, megbecsülését is „örököltem” tőlük. Én magam is mezőgazdasági vonalon helyezkedtem el, a Gregus Máté Szakközépiskola után a Mezőgazdasági Főiskolán végeztem Vásárhelyen, majd a Kaposvári Egyetemre mentem szintén agrár vonalon.” Norbert arról is beszámolt, hogy gyerekkorában többek között a nagy összejövetelek tették felejthetetlenné azt az időszakot: „Locsolkodni jártunk, lakodalmakban találkoztunk, és a névnapozások is nagy létszámmal és részvétellel zajlottak. A szüreti mulatságok szintén szép emlékek számomra, amikor együtt tapostuk a többi unokatestvéremmel a szőlőt.”

Nagy István a 12 gyermek közül az utolsó élő leszármazott. Szüleire úgy emlékszik, mint kedves, aranyos emberekre, ugyanakkor – mivel 12-en voltak testvérek – a nagy korkülönbség miatt nem tudta mindegyikükkel folyamatosan tartani a kapcsolatot. “Együtt, 12-en együtt csak ünnepnapokon voltunk együtt általában, de ez is ritkán fordult elő. A legfiatalabb testvérem most 74 éves lenne, a legidősebb 100-on felül volna” – mondta a 79 esztendős, 9. testvér, aki gyerekkorát úgy jellemezte, sokkal másabb volt, mint a mai gyerekeké: “Nem volt lehetőségünk drága, vagy éppen nagy mennyiségű játékra, de el tudtunk játszani egy kukorica csutkával fél napon át. Később nagyon sokat labdáztunk, fociztunk. Tanyán éltünk, 1942-ben költöztünk be a városba. Miután családot alapítottunk, nagyobb összejöveteleken tartottuk a kapcsolatot, én vágtam például mindig a disznót télen. A mostani összejövetelen a rokonok felét személyesen már nem ismerem, de ez egy kiváló alkalom arra, hogy megismerjem őket.”

Nagy István és unokája, Balog Norbert

A rokoni találkozó során közös beszélgetés, és finom ebéd várt a résztvevőkre. Muladi Olga kezdeményezése minden bizonnyal hagyomány lesz, hiszen, ha Svájcból és Ausztriából is eljönnek a rokonok, akkor bizton állítható, hogy egy nem mindennapi, a szereteten és kötődésen alapuló közösség alkotja Nagy Imre és Olasz Teréz családját. Ők így élnek tovább: az általuk nyújtott mintával, s a rengeteg emlékkel, amelyet a családtagok ilyenkor felelevenítenek.

Ács Helga