Ez nem egy hivatás, ez életforma: Interjú Dr. Ávéd Jánossal
– Először is szeretnék gratulálni a Vásárhely24 nevében!
– Köszönöm szépen, köszönjük!
– Mielőtt a jelenről beszélnénk, szeretném kicsit a múltra terelni a szót: mi vezette Önt arra, hogy az orvosi pályát válassza?
– Édesapám 1947-től volt Mindszenten, 1983-ban vettem át az ő praxisát. Egy kicsit beleszülettem ebbe az életformába. A hivatás nem elég minősítő szó, mert azt gondolom, hogy ez egy életforma. Egyértelmű volt, hogy megpróbálom az édesapám munkáját folytatni. Nekem ez megadatott 35 évvel ezelőtt.
– Régóta él Mindszenten és ha jól tudom, Hódmezővásárhelyen végezte el a gimnáziumot.
– Igen, itt jártam általános iskolába, a Bethlenbe végeztem el a gimnáziumot. 1976-ban érettségiztem és 1982-ben végeztem el az egyetemet.
– Mit jelent számára ez a régió?
– Mindent. Ahogy múlik az idő, egyre több olyan hely van, amiről mindig eszembe jut valami. Mindszenten túl Erdély és vidéke van nagyon a szívembe zárva, de ez nyilván a gyökerek miatt is van.
– Ez a díj, véleményem szerint kifejezi, hogy a mindszentieknek Ön és a munkássága is nagyon fontos. Ez az elismerés példa értékű összefogást bizonyít. Hogyan fogadta, amikor tudomására jutott, hogy jelölték és amikor megtudta, hogy a praxisa nyert?
– Nekem már az egy óriási dolog volt, hogy bekerültem a legjobb tízbe. Utána elég sok szavazat jött, ami teljesen meglepett. Komoly hálózatok alakultak ki, ment a biztatás, egész Mindszent megmozdult. Ez az, ami egy hatalmas dolog és örök hála érte. Ez egy csodálatos érzés.
– Ha jól tudom, a nap 24 órájában bármikor elérhető, sosincs vége a munkaidejének. Emellett jótékonysági eseményeken is részt vesz. Honnan van ez az elhivatottság, ez a rengeteg energia?
– Nem tudok ülni egy helyben. Aktív kikapcsolódó típus vagyok. Mindig próbálok segíteni. A Vadásztársaságban is benne vagyok, a Honismereti Körben, oktatok az egyetemen, ami óriási megtiszteltetés. Az építészet is foglalkoztat, például a Bankpalota felújítása, ami most még sajnos megoldatlan. Tehát sok mindennel foglalkozom. Lehet, hogy túl sok mindennel, de ez engem kikapcsol.
– A háziorvosi munka teljesen más mint az osztályon dolgozó orvosoké. Ezért is jó, hogy ez a díj felhívja a figyelmet az Önök munkásságára is.
– Így van, ez egy nagy megerősítés. Hozzáteszem, ezt a teljes embert kívánó, odaadó, nagy szeretettel, alázattal végzett gyógyító munkát nem lehet máshogy csinálni, csak masszív családi háttérrel, akikre lehet támaszkodni. Még akkor is, ha az ember a harmadik kanál leves után fel kell hogy álljon, pedig nem ő az ügyeletes, vagy éppen ott kell hagynia a fia ballagását. Ezek megtörtént esetek. Az ember ilyenkor zokszó nélkül lép és tudomásul veszi, hogy ő rá ott van szükség. Nem mindenki bólintana rá erre. A fiam volt az első, aki azt mondta: „Persze apa, tudom, hogy menned kell.” Fontos, hogy az ember tudjon a családjára támaszkodni és megerősítést kapjon.
Dr. Ávéd János még hozzátette:
– Ez az eredmény a segítők nélkül nem lett volna, tehát hálás köszönet az összes ajánlattevőnek, azoknak, akik a szavazás szervezésében, állandó megosztásban segítettek és mindig felrázták a szavazókat. Külön köszönet a polgármesteri hivatalnak, a polgármester úrnak és a gárdának, akik segítettek nekem. Az utolsó célegyenesben is szórólapokkal, médiakereséssel támogattak. Ugyanakkor a két asszisztensnek, Hevesi Józsefné Magdinak és Nagyné Tóth Szilviának is köszönet.
