Az évek eltelnek, az élmények megmaradnak!

Az osztálytalálkozó délután 3 órakor kezdődött, de már előtte fél órával javában gyülekeztek egykori iskolájuk – akkori nevén Zalka Máté Általános Iskola – aulájában a volt osztálytársak. Öröm volt látni, ahogyan öleléssel köszöntötték egymást, majd pár pillanattal később közösen felidézték az emlékeiket, miközben kíváncsian, mosolyogva nézegették a régi osztályképekből összeállított montázst.

Fehérné Sós Julianna Erzsébet szép emlékeket őriz szívében az iskolában töltött éveiről. „Ebben az épületben a 7. és 8. évfolyamot töltöttük, akkor még Zalka Máté Általános Iskola volt a neve az intézménynek. Alsó tagozatban a Malom utcai épületbe, felső tagozatban pedig a Damjanich utcára jártunk. Nagyon jó osztályközösségünk volt, és kiváló tanáraink. Rengeteg közös élményt szereztünk, amíg ide jártunk. Akkoriban, még voltak őrsök, a mi nevünk a Vadrózsa volt. Készítettünk is egy bélyegzőt radírból ezzel a motívummal és amikor volt valamilyen rendezvény, arról beszámolót kellett írnunk az őrsi naplóba, és lepecsételni a vadrózsával. Nagy szeretettel emlékszem vissza osztályfőnökünkre, Albert Károlynéra is, aki már nem volt kezdő, amikor a keze alá kerültünk. Nagyon sokat segített mindenkinek és összekovácsolta a társaságot” – mondta Julika, akinek a magyar, a matematika és a történelem voltak a kedvenc tantárgyai.

Fehérné Sós Julianna Erzsébet

Az 50 éves osztálytalálkozót Bodó Sándor és Szabó Tiborné Erdei Jusztina szervezték. Elmondták, nem volt nehéz dolguk az osztálytársak felkutatásában, mert folyamatosan tartották a kapcsolatot az elmúlt években. És rendszeresen szerveztek osztálytalálkozókat is.

“35-en voltunk az osztályban, közülünk 9-en sajnos már elhunytak. Egy nagyon jó osztályközösségünk volt, amelyben nagy szerepe volt osztályfőnökünknek, Albert Károlynénak. Ma itt maradunk végig az épületben, és miután mindenki beszámolt arról, mi történt vele az elmúlt 5 évben, szendvicsezni fogunk.”

Jusztika a középiskola után a tanárképző főiskolára ment, majd magyartanárként dolgozott. “Az általános iskolai magyar tanárnőm, Mészáros Józsefné inspirált, hogy erre a pályára lépjek. Nagyon szerettem ezt a tárgyat, a reál témakörökkel azonban hadilábon álltam, a fizikai és a kémia nagyon távol álltak tőlem. Az akkori őrsi foglalkozásokat nagyon szerette mindenki, sokat jártunk a Kása erdőbe számháborúzni, erre ma is jó szívvel emlékezem” – mesélte mosolyogva Jusztika, majd arról is beszámolt, hogy amikor elvégezte a főiskolát, a Varga Tamásban tanított és az egykori tanárai lettek a kollégái. “Fura volt először, hogy a tanáraim a munkatársaim, de nagy szeretettel fogadtak és öröm volt velük dolgozni.”

Bodó Sándor és Szabó Tiborné Erdei Jusztina

Bodó Sándornak a történelem volt a kedvenc tantárgya. Később faipari technikusként dolgozott, és őt is visszahívta az élet egykori iskolájába: szakoktatként 8-10 diákot tanított.

A gyülekezőt követően az osztálytársak az udvaron lévő óriási platánfa alatt álltak össze egy csoportképre. Nem csak a természetközeliség miatt választották a képkészítésre ezt a helyszínt. A terebélyes fát akkor ültette el öt tanáruk, amikor ők idejártak.

Az emeleti osztályteremben a közös élmények felidézésén túl mindenki beszámolt arról, mi történt vele az elmúlt 5 évben. Előkerült a régi osztálynapló is. A terem sarkában pedig egy megható kegyeleti hely állításával emlékeztek meg elhunyt osztálytársaikról, tanáraikról.

Az osztálytalálkozón részt vett a Varga Tamás Általános Iskola intézményvezetője, Farkas Zsuzsanna is, aki a régi csengővel hívta az egykori diákokat az udvarra.

Ács Helga