Ahol tizenegy ló ropogtatja a zabot – Galéria

Több mint két évtizedes múltra tekint vissza a makói Fesztivál Lovasverseny. Vasárnap a vásártéri pályán négy megye, vagyis Csongrád, Békés, Bács-Kiskun és Jász-Nagykun-Szolnok fogathajtói mutatták be tudásukat, illetve lovaikat, szépen felszerelt kocsijukat. A házigazda, a Makói Lovas Egyesület kitett magáért, hiszen színvonalasra sikeredett a verseny. Az indulók több kategóriában neveztek, így póni, illetve nagy kettes fogattal. A laikusok számára az is kiderült, hogy a D kategória inkább a szabadidő hasznos eltöltésére szolgált, mert itt jóval engedékenyebbek a szabályok, nem kötik meg még azt sem, milyen legyen a kocsi kereke. A C-ben viszont csak tömör gumis lehet, vagy amit régen is használtak, vasráfos.
Görbe Sámuel, a Makói Lovas Egyesület alelnöke még gyermekként szerette meg a lovakat. – A munkám most már sajnos nem engedi meg, hogy otthon is foglalkozzak velük, de itt a versenyen, illetve a lovaspályán folyamatosan segítem a lovasokat – sorolta a hétvégi esemény főszervezője, versenyigazgatója. A lovakkal kapcsolatos gondolatait Görbe Sámuelnek itt találja:
##audio:4611##
– Rólunk, magyarokról nagyon sokan tudják, hogy lovas nemzet vagyunk, egykoron nem csupán a harcokban, hanem a mindennapi életben is aktív társaink voltak a lovak – emelte ki Farkas Éva Erzsébet. A polgármester vasárnapi köszöntőjének egy részletét itt hallja:
##audio:4610##
A tiszaföldvári Tóth Ferenc szinte el sem tudja képzelni a saját és családja életét ezen négylábúak nélkül. – Most tizenegy ló ropogtatja nálunk a zabot, reggel ők az elsők, hiszen etetni, gondozni kell őket, a földeken is velük dolgozom, nem gépekkel – mondta a férfi. Erről, valamint arról is beszélt, hogy egykoron az apai nagyapja községi kocsis volt, íme:
##audio:4609##
Munkatársunktól. K.