Egy nap, amikor még jobb volt magyarnak, még jobb volt vásárhelyinek lenni

Forróság közepette indult a szombati nap programsorozata Vásárhelyen, de azt nem gondoltuk, hogy ennyire bele fogunk izzadni. A legjobb értelemben.

Hiába is próbáltunk volna belekötni, miért is érdekes egy fémdarab, mely még csak nem is eredeti, a Szent Korona másolatra nagyon sokan voltak kíváncsiak, rengetegen követték végig útját Vásárhely utcáin, majd a templomban, illetve a Szent István téren. Másolat volta ellenére valóban megható érzés volt látni, nagyon sokan le is fényképezkedtek vele, örök emlékként.

Az ünnepi műsor is az eddigieknél feledhetetlenebbre sikerült, köszönhetően a mély tartalmú beszédeknek a polgármester és az országgyűlési képviselő, valamint Böjte Csaba testvér részéről, melyek valahogy, mint egy kirakó darabjai pontosan belepasszoltak az egész nap korona-néptánc-magyarság-haza-Szent István-Kárpátia kör darabkái közé.

Az ünnepi műsort követően – de már azon is – óriási tömeg gyűlt össze a Szent István téren. A Magyar Állami Népi Együttes változatos műsora, nem mindennapi vásárhelyi produkcióként felejthetetlen élményt nyújtott, azt nemcsak a néptánc szerelmesei tapsolták végig.

Aztán mire besötétedett, beszerelt a színpadon Magyarország, talán nem túlzás kijelenteni, egyik legnépszerűbb együttese. A Kárpátia évente több mint 150 koncertet ad, de a vásárhelyi fellépésre ők is biztosan sokáig emlékezni fognak. A helyi és a környékről, vagy a több száz kilométerről érkezett rajongók – ahogy azt tegnap prognosztizáltuk, megtöltötték a teret. Nehéz megbecsülni, hány ember alkotta az este vendégseregét, de a templom sarkától, a Vöröskereszt utcáig és a tűzoltóságig terjedő területen végig emberek álltak/ültek, volt ahol gombostűt nem lehetett volna leejteni. Nem tévedünk nagyot, ha azt mondjuk, voltak itt vagy öt-tízezren, ha nem többen. Ennyi ember a Kossuth téren, vagy a belvárosban csak bajosan fért volna el.

A zenekar csöppnyi csúszással csapott a húrok közé. Isten, haza, család – e hármas szellemiség mentén játszották el direkt Vásárhelyre összeállított repertoárjukat, melynek mondanivalói, illetve a frontember, Petrás János számok közötti „lelkesítő” konfjai a délután hangulatát, az ünnepi beszédek lényegi mondanivalóját idézték. Trianon, a magyarság összetartása és múltja, valamint a migránshelyzet központi szerepet játszott a dalok felvezetéseiben. A nagy slágerek, mint a Magyarország katonái, az Egy az Isten, egy a nemzet, a Magyarnak születtem, Keleti Kárpátok, Délvidéki szél, Erdély szabad és társai mind felcsendültek, de a közönség ovációval fogadta a feldolgozásokat is, mint az Ott ahol zúg a négy folyó-t, vagy a zárásként felcsendülő magyar és Székely Himnuszt.

Olyan érzésünk volt az este után, mintha egy filmrendező rendezte volna a napot és egy tökéletes filmet láttunk volna. Mindentől elvonatkoztatva úgy érzetük, egyszerűen ma még jobb volt magyarnak, vásárhelyinek lenni, még ha ez túl szentimentálisnak tűnik is.

Lázár János ünnepi beszédéről itt írtunk:

Lázár: Európa az európaiaké, Magyarország a magyaroké

A vasárnapi programokról itt olvashat, reméljük, nem mossa el őket az eső:

Íme a vásárhelyi augusztus 20 három napjának programfüzete