Beköltözött a beton a művészetbe!

A képzőművészek reggeltől estig jó hangulatban, bár olykor feszített tempóban alkottak betonból, betonnal. Már kész tervekkel érkeztek, ez kérés is volt feléjük, így ugyanis a fő irányvonalak meglétével 3-4 napot is nyerhettek, és lehetőségük volt el is térni az eredeti tervektől – tudtuk meg Pannonhalmi Zsuzsa, Ferenczy-díjas keramikus művésztől, a Hódmezővásárhelyi Nemzetközi Kerámia Központ vezetőjétől.

„A CSOMIÉP BETON és Meliorációs Termék Gyártó Kft. laboratóriumában, valamint a központ műtermeinek segítségével valósult meg a szimpózium. A laboratórium munkatársai, egyeztetve velük az elképzeléseinket, a betonnal kapcsolatos technikai, technológiai tudásukat tették hozzá az alkotói tevékenységünkhöz. Megfeszített, 24 órás munka volt, de kiváló hangulatban. Noha egyedül dolgoztunk, folyamatosan eszmecserét folytattunk egymással. Ha van egy jó baráti légkör, és emellé társul még egy szellemi nyitottság és jó képességű emberek is, akkor a legmagasabb művészi fok elérése a cél!” – mondta a szimpózium velejét képező „összetevőkről” Pannonhalmi Zsuzsa.

Pannonhalmi Zsuzsa

Mészáros Antal, a CSOMIÉP BETON és Meliorációs Termék Gyártó Kft. ügyvezető igazgatója a beton szimpózium végeredményét látva így fogalmazott:  „A beton beköltözött a művészetbe! Rendkívül boldog vagyok, hogy ezek az alkotások nálunk készültek el. A szimpóziumon tevékenykedő képzőművészek minden porcikájukkal úgy jöttek ki hozzánk, hogy tudták, mit fognak csinálni, mit várhatnak el tőlünk. Egynémely itt látható tárgyat, művet az engedélyükkel iparosított gyártásba szeretnénk majd tenni, mint művészeti alkotást. Ezek az alkotások színesítik azt, amit a mi szakmánkban szürke betonnak hívnak.” Mészáros Antal a közös munkafolyamattal kapcsolatban kiemelte,  a művészeti irányvonalakat nem akarták korlátozni, vagy befolyásolni, hiszen azt már irányított művészetnek nevezhetjük. A CSOMIÉP BETON és Meliorációs Termék Gyártó Kft. építési laboratóriumának minden eszközét, berendezését, munkatársaik magas fokú szakmai tudását és a legkorszerűbb betontechnológiai hátteret bocsátotta rendelkezésére a szimpóziumon résztvevőknek.

Mészáros Antal

A képzőművészek (Háber Szilvia Ferenczy – díjas keramikusművész, Kiszely Mária belsőépítész, Kerezsi Gyöngyi keramikusművész, Kovács Szabolcs Gergő üvegtervezőművész, Pannonhalmi Zsuzsa Ferenczy – díjas keramikusművész, érdemes művész, Szvet Tamás szobrászművész, Barta Soma egyetemi hallgató) szinte mindannyian tavaly még csak ismerkedtek a betonnal. Mostanra már magabiztosabban, több tudással felvértezve vágtak bele a közös alkotásba.

Kovács Szabolcs Gergő, üvegtervező művész például betonnal és üveggel alkotott, a térfalak és az áttetszőség foglalkoztatta elsősorban, Kerezsi Gyöngyi keramikusművész kicsit játékosabban közelítette meg a témát, teknősbékát készített, amelyhez mindenfajta edényt felhasznált, s amely később csobógóként funkcionálhat. Barta Soma tűzrakóhelyet készített, színes betonból kivitelezte hozzá az ülőkéket, Szvet Tamás szobrászművész a beton és a tükör házasságából alkotott, Pannonhalmi Zsuzsa pedig márvány, drágakövek és féldrágakövek mozaik technikáját alkalmazva hozott létre egy madaraskutat.

A 35 éves, vásárhelyi Szvet Tamás szobrászművész több, mint 10 éve foglalkozik szoborkészítéssel, a beton szimpózium volt az első alkalom, hogy ezzel az anyaggal dolgozhatott. Két-három tervvel érkezett a 11 napos „megmérettetésre”, amelyek időközben alakultak, hiszen, mint ahogyan fogalmazott, nagyon sok inspiráló erő és hatás vette őket körül, amelyek következtében gyakran annyira izgatott volt, hogy elhatározta, nem gondol a folyamatban lévő munkáira azért, hogy el tudjon aludni. A szimpóziumot 8 alkotással zárta, amelyek –a madáritatót leszámítva – a tükör és a beton házasságából születtek.

Szvet Tamás

„Régóta foglalkozom tükörrel,  olyan műveket készítettem, amelyek az első benyomást megzavarják, először ugyanis látunk egy hengert, a másik oldalról rátekintve azonban egy kocka jelenik meg. Az alkotási folyamat alatt gyakran nem tudtam megmagyarázni, mit és hogyan viszek véghez, mert sokszor intuitív módon jöttek az elképzeléseim” – mondta a Magyar Képzőművészeti Egyetem egykori hallgatója, végzett szobrászművésze.

A közös munkával kapcsolatban Tamás kiemelte, nagyon sokat folyt az eszmecsere, ez neki nagyon hiányzott már az egyetem óta. Arról, hogyan került kapcsolatba a szobrászattal, egy érdekes (vagy inkább sorsszerű?) történetet is elmesélt. „8 éves koromban volt egy csúnya lábbalesetem, amelynek következtében majdnem egy teljes éven át székben kellett ülnöm. Nagyon unatkoztam, és ekkor kezdtem el építgetni. Be volt gipszelve a lábam és egyszercsak azt vettem észre, hogy gipszszobrokat készítek” – emlékezett vissza mosolyogva Tamás, aki kérdésünkre reagálva azt is megosztotta velünk, hogy noha minden pillanatban létrejöhet inspirációs erő körülötte, a főzés, valamint az irodalom kimondottan erőteljes alkotói folyamatokra tudják ösztökélni. Különös tekintettel Haruki Murakami írásaira, amelyek spirálszerű történetvezetése Tamást az alkotási folyamatra emlékezteti.

Az elkészült művek legtöbbjén még van némi – szó szerint – csiszolnivaló, ám ezt követően hamarosan kiállításon is megcsodálhatjuk a különleges alkotásokat.

Ács Helga