Soha nem szabadott volna megtörténnie!

1944. augusztus 2-ról 3-ra virradó éjszaka számolták fel az auschwitz-birkenaui II/E. cigánytábort, kivégezve utolsó 3000 lakóját. Augusztus másodika egy 1972-es párizsi határozat alapján lett a cigány holokauszt nemzetközi emléknapja. A második világháború népirtásainak áldozatai között elsődlegesen a zsidóságra emlékezünk, de nem szabad megfeledkezni az egyéb etnikumok, társadalmi csoportok sérelmére lekövetett szörnyűségekről sem.

A cigánysággal szembeni fellépések kevésbé kutatottak, így számszerűsítésük is nehezebb (talán felesleges is, hiszen egy ember halála, megnyomorítása is elviselhetetlen áldozat), hiszen sokukat nyilván se tartották. A kutatók 200 ezertől 2 millióig teszik a roma második világháborús áldozatok számát világviszonylatban, de Európában körülbelül fél milliót fogadnak el leginkább. Karsai László történész, a magyarországi holokauszt kutatója szerint kb. 5000-re tehető azon cigány honfitársaink száma, akiket 1944–45-ben etnikai hovatartozásuk miatt álorvosi kísérletekkel megkínoztak, megnyomorítottak, illetve akiket haláltáborokban gyilkoltak meg, vagy munkaszolgálaton haltak meg.

Mátray Attila

Mátray Attila, a hódmezővásárhelyi Cigány Nemzetiségi Önkormányzat elnöke beszédében felhívta a figyelmet arra, hogy a történelem megtanított bennünket arra, hogy minden diktatúra először az emberi szabadságjogokat veszi célba. Hangsúlyozta, hogy a gázkamrákba hurcoltak ugyanolyan emberek voltak, mint mi magunk. „Ennek a szégyennek soha nem szabadott volna megtörténnie! Bárki áldozattá válhatott, akinek nem volt megfelelő a nácikhoz vagy nyilasokhoz való viszonyulása. A hitleri fajvédelem nem ismert határokat. Nekünk is fel kell tennünk a kérdést, hogyan juthattunk idáig? Mi, magyarok hogyan üthettünk ilyen mély sebet saját nemzetünkön? Közösen kell elutasítanunk a faji megkülönböztetés minden formáját. Az egymásnak nyújtott tisztelet nyithatja meg a kapukat. A tisztelet mindenkit megillet, aki tiszteletben tartja mások szabadságát, emberi méltóságát.”

Cseri Tamás

Cseri Tamás önkormányzati képviselő azt emelte ki, hogy a cigányokkal kapcsolatos népirtás nem a diktatúrában gyökerezik, hanem a demokráciában, hiszen Németországban már az ún. weimari köztársaság idején megkezdődött a cigányság számbavétele, megbélyegzése, illetve sorra születtek azok a törvények, amelyekkel életkörülményeiket ellehetetlenítették. Nem volt ez másként Európa más országaiban sem, így Magyarországon sem. A népcsoport „szerencséje” az volt, hogy szisztematikus kiirtás az ő esetükben (ellentétben a zsidókkal) a háború utolsó időszakáig nem fogalmazódott meg. „Két dologra hívnám fel a figyelmet. Egyrészt a többségi társadalom felelősségére. Másrészt a cigányság saját felelőssége. Hiszen az ő munkájukat helyettük nem tudjuk elvégezni. Azok a szülők, akik gyermekeiket nem küldik iskolába, óvodába, azok a problémát fogják növelni. Az lenne a jó, ha minél több családban megértenék azt, hogy ha már nekik ilyen nehéz sors jutott, nagy szegénységben és problémák közt élnek, akkor legalább arra gondoljanak, hogy a gyerekeiknek már ez a sors ne jusson. A gyerekeiket próbálják meg afelé vinni, hogy tanuljanak, fejlődjenek ” – fogalmazott a képviselő.

A rendezvényen Mátray Attilával és Cseri Tamással közösen Mihály Sándor, a Csongrád Megyei Cigány Önkormányzat elnöke helyezte el az emlékműnél a koszorúkat, virágokat. A megemlékezésen Aczél Leila szavalt verset.

ÉR.