Tengerparttá változott a Dóm tér

A Szegedi Szabadtéri Játékok színpada az utóbbi években vált már hatalmas jégfelületté (Álarcosbál), de az idei évadban is műsorra tűzött Ének az esőben című darab során, a filmváltozathoz hűen, vízben táncolnak, énekelnek a szereplők. A vizeskedés a legújabb saját darabból sem hiányzik. A Vízkereszt cselekményét egy tengerparti közegbe álmodták meg.  Míg az egész színpadot homok borítja, a díszlet központi eleme a már emlegetett, Shakespeare-fej, a maga 12 méter hosszú és 5 méter magas valójában. A színpad előterében két medence szimbolizálja a tengert, amely a főszereplőnket pont itt, Illíria partjainál veti partra egy hatalmas vihart követően.

Viola (Tenki Dalma) a dörgő ég és a szakadó eső közepette érkezik a színpadra, megannyi hajótörött, majd menekülésre kényszerülő társával együtt, hogy aztán elveszteni vélt ikertestvére, Sebastian (Bodoky Márk) ruháiba bújva, férfiként Orsino herceg (Görög László) udvarában húzza meg magát.

Pálmai Anna és Tenki Dalma

Az álruhás alak felkavarja az állóvizet, hiszen ő a herceg, míg Orsino a gyászba borult Olivia (Pálmai Anna) után eped. A grófnőt Cesario, azaz az álruhás Viola zökkenti ki bánatából, de a szerelmi képzelődés a kimért Malvoliót (Alföldi Róbert) is eléri, aki egy hamis levélnek köszönhetően úgy hiszi, űrnője őt akarja. S a végén ugyan a boldogság uralkodik a színpadon a szereplők körében, Orsino korábban elejtett szavai visszhangot vernek a nézőben: „A vágy: fantázia, s a szerelem a legfőbb képzelődés”.

Alföldi Róbert Malvolio szerepében

A tévedésekből fakadó vígjátéki elemeket rengeteg szóviccel, mai korra való utalással fűszereztek. A darabot Béres Attila rendezte, aki három évvel ezelőtt a Háry Jánossal már bebizonyította, hogy jó ismerője a Dóm téri színpadnak. “Az előadásban három világ találkozik – fogalmazott Béres Attila a koncepció kapcsán. – A herceg dúsgazdag, fehér flanelnadrágos dzsigolós megjelenése éles ellentétben áll Olivia gyászruhás, sötét, angol konzervatív világával. A tengerparton valakik réges-rég szobrot építettek, ebbe költöznek be Böföghy Tóbiék (Elek Ferenc), akik se ide, se oda nem tartoznak.” A Pazar színészi névsort tovább erősíti többek között Hernádi Judit (Mária), Bodrogi Gyula (Fábián), Szikszai Rémusz (Feste), Zayzon Zsolt (Fonnyadi Ábris) is.

„Ha a zene étel a szerelemnek, hát játsszatok! Sőt, tömjetek tele, hadd fojtsa meg a vágyat a csömör!” – mondja a darab legelején Orsino, majd ismétli meg később Olivia. S valóban, a három világ között a zene teremt kapcsolatot. Viola maga is énekesnek szegődik el a herceghez, akinek udvartartásában már található egy édes-bús zenét játszó dalnok (Szőcs Artur jeleníti meg a színpadon). Oliviát csellisták (Andrejcsik Kézia, Németh Henrietta, Ondrik Zsuzsanna, Pesti Ágota) kísérik mély bánatában, míg Tóbiék vidám komédiázásához a Szakértők zenekar tagjai (Bárány Tamás, Csíkvár Gábor, Horváth Ferenc, Kápolnás Attila, Kovács Márton, Gyulai Csaba, Zságer-Varga Ákos) húzták a talpalávalót.

Bodrogi Gyula

Mint a tenger, a Szegedi Szabadtéri Játékok produkciója is hullámokat vet a nézőben – őszinte érzelmek és vásári komédiába hajló pillanatok találkoznak a tengerpart bús mezején. Mélység és magasság váltja egymást a darab során: hol sziporkázóan elmés, hol pedig túlburjánzik a nevettetni vágyása.

ÉR.

Képek: Dusha Béla (Szegedi Szabadtéri facebook oldala)