Ízirájder és álomhalmozás Mártélyon

Lídia – a fentieken túl – leginkább élni szeret, és az álmait valóra váltani. Ez utóbbiból pedig számos akad. Az egyik ilyen álom volt az ő életében, az Üvegtigris filmekben látott büfékocsihoz hasonló vendéglátós hely létrehozása. Tavaly nyílt arra lehetősége a Hódmezővásárhelyen élő hölgynek, hogy ezt az álmát valóra váltsa. Akkora sikere volt a helynek, hogy nem is volt kérdés a folytatás ebben az évben, igaz kicsit arrébb, most már a holtágra merőlegesen várja Lídia és csapata azokat, akik egy kis felfrissülést, hasuk megtömését, vagy valamilyen szórakozási lehetőséget szeretnének igénybe venni a mártélyi nyárban. Hiszen minderre mód és lehetőség van az Üvegtigris Maxinál.

Családi vállalkozásként működik a hely. „Édesanyám süti a süteményeket, illetve rajtam kívül még a testvérem segít, valamint egy alkalmazottunk is van. Beosztjuk egymás között, mindig valaki műben van, és általában ketten vagyunk itt kint. Reggel nyolctól este nyolcig vagyunk nyitva, de ha sokan vannak, akkor akár tovább is, hétfőtől vasárnapig. Nagyon régi vendéglátós család sarja vagyok, de abszolút több lábon állok. Vásárhelyen árulunk fenyőfát, koszorút, egész évben áruljuk a gyümölcsöket, de egy presszót is üzemeltetünk 1985 óta. Jó érzés, mert mindenhol ott vagyunk. A lakásokban karácsonykor a fával, a koszorúval a hallottaik elkísérésekor, de ott vagyunk a mindennapokban is, itt, Mártélyon pedig az étellel, itallal.” Lídia maga is minden nap beáll a pultba, akár palacsintát sütni is. Természetesen megtalálhatóak a tipikus strandétkek, üdítők, 24 féle fagylalt, 40 fajta jégkrém közül lehet választani az Üvegtigrisnél. Különlegesség azonban, hogy a lángos, a lepény és a kürtőskalács is régi családi recept alapján készül, így ezekről sokat nem is árult el Lídia. Csupán annyit, hogy a dédnagymama, az üknagymama, illetve a keresztapa fortélyainak köszönthetően olyan finomak. „Már kaptam olyan visszajelzést, hogy Mártély az Üvegtigris lepénye nélkül nem Mártély. Ez annyira jól esett” – mesélte fülig érő szájjal Lídia, majd sorolta, hányféle lepény közül lehet választani. „Van nálunk édes, édes-kapros, sós, sós-kapros lepény is. A palacsintákba pedig saját főzésű lekvárokat lehet kérni: az Erdélyben leszedett áfonyától kezdve, a saját kertünkben leszedett barack, málna, meggy, szilva mind-mind alapanyaga lehet ezeknek a lekvároknak.”

Kiülési lehetőség, kültéri gyermekjátékok, pingpongasztal, kis focikapuk, röplabda, sőt, még vizibicikli, csónak, kajak és kenu is tartozik a létesítményhez. „Mindig megpróbálom bővíteni a repertoárt, megkérdezem, mire van szükség” – vallja Lídia.

Magát a helyet könnyű felismerni, hiszen a kocsik oldalát a filmből vett fotók díszítenek, illetve formára is hasonlatos a kettő, bár a Lídiáé háromszor akkorára sikeredett, mint filmbeli társa.

És hogy miért éppen az Üvegtigris volt a minta? Lídia válasza lehetett volna a mozgóképből ismert szállóige is: „Mér, mi legyen? Fapuma?”. De ő nagyon egyszerűen indokolta meg a választást: rengetegszer látta már ezeket a filmeket, főleg az első két rész a kedvence, a harmadik kevésbe tetszett neki. Ahogy mesélt, az is kiderült, hogy a film szereplőivel is jó a kapcsolata. Csuja Imrét, aki Csokit alakította a filmben, személyesen ismeri. „Tavaly is volt nálam, és az idén is tervbe van véve, hogy ellátogat Mártélyra. Nagyon jó barátok vagyunk. Többször találkoztunk már Szegeden, Budapesten is. Ő Vásárhelyen volt katona, és már akkor nagyon tetszett neki Mártély, a Tisza, csak akkor még nem volt ennyire kiépítve. Tavaly Vásárhelyen voltak, és átjöttek Mártélyra is. Ahogy sétáltak, megláttuk egymást, meglepődtünk, örültünk a találkozásnak. Kérdezte is Imre, hogy csak nem a tiéd ez a hely, nagyon tetszett neki és a feleségének is. Mondták, hogy szeretnének minden nyáron eljönni ide” – fogalmazott Lídia, aki rögtön fűzte tovább a mondandóját, és Mártéllyal kapcsolatos véleményét fogalmazta meg. „Szerintem Csongrád megyének ez a legszebb része. Ezt látják mindazok, akik kilátogatnak ide, és egyre többen vannak ők. Rengetegen jönnek Makóról, Kiszomborról, Orosházáról, Székkutasról, Mindszentről is, de külföldről is sokan ellátogatnak ide. Mivel a vizibicikli bérléséhez ki kell tölteni egy papírt, így nyomon tudom követni, ki honnan érkezik hozzánk. Voltak már Erdélyből, Szlovákiából, Hollandiából is. Minden nap számos új ismertséget lehet itt kötni. Mindenki olyan felszabadult: az apukák, az anyukák is, a 40-50 éves emberek is szinte újra gyerekként viselkednek. Nap mint nap látom a nevetést, a jókedvet, azt, hogy jól érzik magukat az emberek a parton.”

Nemcsak nyáron, hanem télen is jelen volt Mártély életében Lídia, hiszen ahogy befagyott a holtág vize, lehetett bérelni a korcsolyákat, illetve inni a forralt bort, forró teát.

„Én most elmondhatom azt magamról, hogy azt csinálom, amit szeretek. Iszonyatosan boldog vagyok. Nincs annyi csillag az égen, amennyi hálával tartozok azoknak az embereknek, akik segítettek nekem. Köszönöm a mártélyiaknak, és mindenkinek, aki segített. Ha engedik, én lehet, hogy innen megyek nyugdíjba is. Amikor átjövök a töltésen, úgy érzem, egy teljesen másik világba csöppenek. Amíg valaki nem ismeri Magyarországnak a kincseit, mint például ezt a holtágat is, addig nem kell a tengerhez menni. Ez egy kis földi paradicsom. Aki ide kijön, átszellemül. Iszonyatosan félteni, védeni, őrizni kellene ezt a területet. Régen, gyerekkoromban nagyon sokan kijártunk. Talán most újra ez jöhet el. Nemcsak miattam, sokan vagyunk, a város is odateszi magát, de én is mindent megteszek érte” – meséli boldogan Lídia, aki a Mártélytól kapott szeretet olyan különlegességekkel hálálja meg, mint például az Apák napjára vagy egyéb alkalmakra szervezett ingyenes palacsintanapok.

Folyamatosan bővül, fejlődik az Üvegtigris Mártélyon, ki tudja, hol lesz a vége. A jövőre vonatkozó álmairól Lídia így nyilatkozott: „Igazából nagyon nagy álmom, hogy a régi kavalkádot visszahozzam Mártélyra. Szerintem az olyan csodálatos rendezvénye volt a településnek hosszú éveken át, aminek párja nincs a megyében.”

Hogy ez az álma is teljesüljön Lídiának, még várni kell, de addig is érdemes kilátogatni a mártélyi strandra.

ÉR.