Zoltán küzdelme a rákkal: életjátszma, biztos kicsi passzokkal

„A legnehezebb az volt, amikor a gyerekeknek el kellett mondani: rákos vagyok” – vallotta be Mészáros Zoltán betegsége legnyomasztóbb óráját. 3 fia és 3 lányunokája van, felesége részéről pedig két lánya. „Meg fogsz halni?” – ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel bombázták a srácok. „A válaszom: határozott nem!”

Stressz, magas vérnyomás

A ma 63 éves Zoltán egész életében makkegészséges volt, mint mondja: 30 évig nem látta az orvos. Korábban válogatott kosaras volt, a Testnevelési Főiskolán végzett, majd a Szeol-Délép edzője lett. Az egykori kosaras a kereskedelemben dolgozik, de a szegedi sport szívügye maradt. „Ma leginkább a Szedeák főszurkolója vagyok, ha tehetem, utazom a csapattal, és ahol tudok, segítek”.

2013 májusában diagnosztizáltak nála végbélrákot. Magas lett a vérnyomása, és egy kivizsgáláson derült ki: nagyobb a baj. Zoltán szerint a munkahelyi gondok, a lakáshitel ügyei, egyszóval a sok stressz váltotta ki a magas vérnyomást. „Túl kell élni – ez volt az első érzésem. Határozottan emlékszem, nem estem pánikba, az egészen 2-3 nap alatt túltettem magam.”

A magas, jó kötésű embernek akkor fél évet adtak az orvosok. Ennek már 4 éve!

Fejben dől el!

„Fölvállaltam a betegségemet – ez sokat segített. A rákkal szembeni harc sokszor fejben dől el.” Több könyvet elolvasott, radikálisan változtatott az életmódján és az étrendjén. A felesége, Andrea nagyon sokat segít: támogatja ebben a cseppet sem könnyű, rengeteg lemondással és katonás fegyelmet követelő küzdelemben. A szegedi férfi a vegetáriánusnál is szigorúbb étrenden él: se hús, se hal, se tejtermék, se zsír. A lakoma nála egy jó tányér főzelék. A cél, hogy kiéheztessék a rákos sejteket – természetesen mindezt orvosi felügyelettel.

„Több sorstársamat láttam, akik nem változtattak, csak intettek az orvosi figyelmeztetésekre. Ők fél éven belül elmentek.”

Balaton és a túlélés titkai

„A doki csodának tartja, hogy itt vagyok.” Zoltán szerint az étrenden kívül a túlélésnek még vannak titkai. „Kis célokat tűzök ki magam elé. Idén nyáron 17-ik alkalommal úsztam át a Balatont. Legutóbb 6 évvel ezelőtt, a betegségem előtt. Akkor 3 óra 44 perc alatt úsztam le az 5200 méteres távot. Idén júliusban 4 óra 4 perc alatt: 20 perc, 6 év és 200 kemoterápiás kezelés volt a két kihívás között. Az eredmény nem rossz!” – nevette el magát a sportember, majd hozzátette: „a környezetemben sokan féltettek, de engem éltetett, hogy készülhetek a Balaton átúszására. Ez is egy cél volt. Teljesítettem.”

Mészáros Zoltán és felesége, Andrea a Balaton-átúszás után Fotó: Vásárhely24

A kemoterápia után a betegeknél sokszor az ujjak és a lábfejek érzéketlenné válnak. Gondot okoz például egy ing begombolása, vagy mezítláb, fájdalom nélkül át tudnak menni kavicsokon. „Karral úsztam végig, mert az ujjaim teljesen érzéketlenek” – ecsetelte a nehézségeket a 63 éves kosaras. „Magamért csináltam, nem kivagyiságból vagy hiúságból.”

Fontos, hogy az ember ne essen depresszióba, és ne sajnálja magát otthon, hanem mozogjon, amennyit tud! Zoltán kerékpározik, sétál, valamint néha napján a kosárlabda pályára téved és palánkra dobálja a labdát.

A túléléshez szükség van a barátokra is. „A barátság élteti az embert.” 35 éve alakították meg a RÖF-öt (Radnótis Öregfiúk): 10-12 család rendszeresen összejár.

„Nagyon sokat jelent nekem Isten, hiszem, hogy ő egy élő személy. Rendszeresen járok templomba is. Hittel lehet sikert elérni, csak így lehet továbblépni, így lehet jó emberré válni.”